Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)
224 Büntetőjog sehol, se pénzért, se ingyen nem kap semmit a városban"; ez rágalmazás, mert az a magyar ügyvéd, aki a magyar állam egységét és területi épségét biztosító intézményekkel ellentétbe helyezkedik, vagy aki a közéletben oly magaviseletet tanusit, amely miatt vele, mint a társadalomból számüzöttel senki sem érintkezik, az mint erkölcsi értékét veszített egyén nem méltó polgártársai bizalmára és becsületére. — II. A Curia szemben az alsófokkal ugy találta, hogy a valódiság kifogásával védekező vádlott által felhozott és bebizonyított tények nem oly természetűek, melyek a sértett ellen intézett támadásokat igazolják. — III. A törvény a becsületet, mint az egyén erkölcsi értékét, minden irányban védelmezi és nem tesz különbséget politikai és közönséges becsület között. — IV. Az a felfogás, hogy az újságírónak a közérdek megóvása szempontjából több joga volna, mint másnak, vagyis, hogy a támadásban foglalt sértő vagy meggyalázó kifejezések büntetlenül maradjanak, mert a bírálat jogosultsága mindenkit egyformán megillet, de a törvény egyformán sujt mindenkit, aki a jogos bírálat határait túllépve, azzal a törvény tilalmába ütközik. (C. 1912. május 30. 4024/1912. sz. a. I. Bt.) Ad II. Az állítás valódiságának bizonyítása ténykérdés. C. 8187/909. (Gr. XVII. 386. 1.) Hasonló: C. 8602/903. (Uj Dtár VIII. 235. 1.) Ad III. Hasonló: C. 5052/904. (U.i Dtár VIII. 225. 1.) Btk. 259. §. 366. A rágalmazó állítást, vagy meggyalázó kifejezést tartalmazó kéziratnak valamely lap szerkesztőjének a lapban leendő közzététel végett való átadása azon esetben, ha a közzététel megtörtént, az ezzel nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás, vagy becsületsértés lényeges alkatelemét képezi, de önálló bűncselekménynek, nevezetesen a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt rágalmazásnak, vagy becsületsértésnek tényálladékát nem állapítja meg. (Határozat ai jogegység érdekében.) (C. 1911. decz. 19. 8355/911. sz. a. I. Bt.) Btk. 261. §. 367. Az a körülmény, hogy a közhivatalnok valamely, a büntetőtörvény súlya alá eső cselekményt hivatalos eljárása közben követ el, nem mentesiti őt a büntetőjogi felelősség alól, amelyet ellenkező törvényes rendelkezés hiányában nem szüntet meg az a körülmény sem, hogy ama cselekménye miatt fegyelmi uton is felelősségre vonható. (Határozat a jogegység érdekében.) (C. 1911. deczember 6. 7986/1911. sz. a. I. Bt.)