Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A vaspályák kártérítési kötelezettsége 213 alapján nagyobb kártérítési követelés illetné, az utóbbi ellen az özvegy által nem érvényesíthető; mert a kártérítés rendeltetésével ellenkezik, hogy az az igényjogosultnak gazdagodására vezessen, már pedig ez beállana akkor, ha a felperes a balesetből kifolyólag a munkásbiztositó pénztár által folyósított járadék mellett melylyel pedig kára kevesbedelt, a vasúttól teljes kártérítést követelhetne, mert továbbá a hív. törvény 82. §-ának utolsó bekezdése, mely szerint, ha a biztosítottat, illetőleg hátramaradottak1 a balesetből kifolyólag mással szemben kártérítés illeti, ez a követelés a nyújtott baleseti segélyek és kártalanítások erejéig az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárra száll át, kizárja azt, hogy felperes az ezen pénztár által nyújtott kártalanításnak megfelelő öszszeget követelhesse, s mert ezek szerint az elhaltnak utolsó évi munkakeresménye alapján tartás fejében az özvegyet illető 1096 korona 54 fillérből a munkásbiztositó pénztár által folyósított évi 438 korona 60 fillér levonandó lévén, az alperes által fizetendő havi járadék 54 korona 83 fillérre száll alá. A kir. Curia: A másodbifóság ítéletének nem felebbezett részét nem érinti, az az alperes elmarasztalására vonatkozó felebbezet ré?zét pedig az abban felhozott és felhívott indokok alapján helybenhagyja. (1911. december 15-én, 1823/911. sz.) 334. A baleset következtében rokkantság miatt elbocsátott vasúti alkalmazottra megállapittatott, hogy vasúti szolgálatra teljesen szolgálatképtelen ugyan, de a közönséges napszámos munkaképességét csak részben vesztette el. Minthogy a sérült vasúti szolgálatba lépése előtt mint napszámos tartotta fenn magát: kárigényeként nem a fizetése és nyugdija közti különbözet állapíttatott meg, hanem ebből levonatott az az összeg is, melyet — figyelembe véve a testi hibában szenvedőre nézve a munkanyerésnek csekélyebb esélyét — mint napszámos csökkent munkaképességével kereshetett. (C. 1912. április 1. 2933/911. sz. a. VI. p. t.) V. ö.: C. 5419/910. (Gr. XVIII. 345- 1.); C. 1108/909. (Gr. XVI. 396. 1.) 335. I. A baleset folytán megsérült kiskorú attól az időtől fogva, melyben teljes keresetképességét elérte volna, a teljes keresetképességének megfelelő kártérítést követelheti. — II. Az 1891. évi XIV. t.-cz. 22. §-a szerint a betegsegélyző pénztár járulékát a munkaadó és munkás közösen viselik; a balesetekből származó betegség idejére kijáró ápolási költség és táppénz tehát a munkaadó javára is számba jön és a sérült csak az azt meghaladó kárának megtérítésére tarthat jogosan számot. (G. 1912. márcz. 26. 2741/911. sz. a. VI. p. t.)