Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

200 Kötelmi jog sággal járó összes jogokat; a törvény 3. §-a pedig kimondja, hogy „ha valamely első vagy második csoportbeli rendes tag, mielőtt a rokkantság esetére való segélyre joga lehetne, nem baleset következtében, hanem más ok miatt, mindenkorra munkaképtelenné válik s a tagsági dijakat nem akarja addig fizetni, a míg a segélyre való joga megnyilnék: a pénztár a befizetett tagsági dijakat, az előzően netalán kifizetett segélyösszegek betudásával, a tagnak kamat nélkül visszafizeti". Mindezeknek a szempontoknak mérlegelésével ki kellett mondani, hogy az alperes egyesület nem tagadhatja meg a F. biztositó intézettől önként megvált felperestől a részéről tagságának idejében befizetett járulékoknak általa is kamat nélkül kért visszafizetését, noha erről az alperes egyesület alapszabályai nem is rendelkeznek .. . (1912. márczius 7-én, 1911. G. 259. sz.) Lásd C 1078/904.; Bpesti T. II- G. 4/905.; C. 563/904. (Gr. XII. 437— 439. 1.); Uj Dtár II. 349—350. 1.; C. 1409/94. (Gr. VIII. 965. 1.; Gl. II. 2, 1041, 1, Ö. D. V. 726. 1.) A szolgálati rendtartás és nyugdijszabályzat megalkotása a részvénytársaságnak jogában áll, s igy joga kiterjed annak megállapítására is, hogy a nyugdíj meghagyása, leszállítása vagy megszüntetése bizonyos tények be vagy be nem álltától s attól tétessék függővé, hogy a nyugdijalap valamely tagja, kit a társaság szolgálatából önhibáján kivül bocsátotta el, nyugdijtartozása után ujabb jövedelmi forrásra talált, s illetve hogy a nyugdíjazott ilyen tagnak nyugdíjra való joga megszűnjék, ha ujabb jövedelmi forrásáról a nyugdíjalap választmányát azonnal nem értesiti. C. 457./910. (Gr. XVII. 316.) 1.) — Mind e határozat még a régi irányban halad, s a Curia csak a legújabb gyakorlatával helyezkedett a gyengébb fél érdekeit védő helves álláspontra, amely álláspontnak a fent közölt két legújabb határozat ép ugv, mint ez azután következő élénk bizonysága. Ezzel ellentétes: 315/a. A nyugdijszabályzatban érvényesen kiköthető, hogy az a magánalkalmazott, ki állásából önként kilép, befizetett nyugdíjjárulékaira való igényét elveszti. (Budapesti kir. tábla 1912. április 15. G. 127/1912. sz. a.) 316. Az alperesi alapszabályokhoz képest a felperes, habár őt a saját hibája nélkül bocsátotta el a szolgálatból a bányatulajdonos, egyedül abból az okból, mert ez az elbocsátás a lap s zab ál y s zerü tiz év letelte előtt történt, nemcsak hogy nyugbérhez nem juthat, hanem keresményének a nyugbéralapra visszatartott részét is csak akkor nyerheti vissza, ha az alperes ezt a saját tetszésétől függőleg engedélyezi. Az a szerződéses jogviszony azonban, amelyben az egyik fél a másik fél önkényének akként van alávetve, hogy a munkaképtelenség napjaiban való megélhetés biztosithatása okából befizetett összeg is a másik fél puszta önkényétől függőleg tőle elvonható, az osztó igazsággal annyira ellenkezik, hogy ahhoz a jogszolgáltató bíróság segédkezet nem nyújthat. A m kir. Curia: Az nem vitás a peres felek közt hogy a felperes tiz évnél kevesebb ideig volt az alperesi társláda tagja, hogy ez alatt az idő alatt a kereseti összeget fizette be az alperesnél, hogy továbbá a felperes a szolgálatból a saját hibján kivül bocsáttatott el. hogy végül a felperesnek az alperessel szemben az alperesi alapszabályok szerint nyugbérhez nincs jogosultsága.