Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

194 Kötelmi jog mérlegében kell történnie s hogy a részvénytársaság közgyűlése sohasem jogosult a nyugdijalapot rendeltetése czéljától elvonni, vagy pedig a nyugdijjogosultak igényeit a B) alatti szabályzat ren­delkezéseitől eltérőleg leszállitani. Ezekből a korlátozásokból pe­dig azt a következtetést kell levonni, hogy a mindenkori nyugdíj­tőke alperesnek nem korlátlan tulajdona, hanem a nyugdijjogosul­tak igényei fedezetére biztositékul szolgál, tehát az alperesnek kor­látlan tulajdonába csak ezeknek az igényeknek kielégitése után fen­maradó részében jut; továbbá, hogy alperes tartozik a nyugdijtőkét évi mérlegeiben tartozásként mindig beállitani; végül, hogy az al­peres a nyugdijtőkét rendeltetésétől elütő czélokra nem fordithatja, hanem vagyonában csorbitatlanul fentartani köteles. Minthogy pedig az ügy ilyen állásában felperesek, mint nyug­dijjogosultak jogosítva vannak annak birói uton való szorgalmazá­sára, hogy alperes a rendeltetésétől jogtalanul elvont és saját czél­jaira önkényesen felhasznált nyugdijalapot, mely első sorban a nyugdijjogosultak igényeinek fedezésére biztositékul szolgál, állítsa vissza és azt a továbbra is — a nem vitás tényállás szerint — hatá­lyában fennálló B) alatti nyugdijszabályzat értelmében kezelje és fejlessze: a tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta és a kere­setnek . . . helyt adott . . . A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja azzal a részleges változtatással, hogy az alperest nem kötelezi a nyugdij­alapnak a nyugdijszabályzat értelmében továbbfejlesztésére, és hogy az alperes a visszaállítani kötelezett 72.812 korona 12 fillért kitevő nyugdijalápot csakis a felperesek nyugdij-igényjogosulisága fennállásáig köteles fentartani. Indokok: A másodbiróság Ítéletének e részben itt is elfogadott indokai alapján helyesen állapította meg . . . azt is, hogy az alpe­resnek az a jogcselekménye, amellyel a nyugdijalapot saját üzleti veszteségeire fordította, jogtalan, mert a mindenkori nyugdijtőke az alperesnek nem korlátlan, hanem a nyugdijjogosultak igényei fedezetére és biztositékául szolgáló tulajdona és helyesen állapította meg azt is, hogy ez a nyugdijalap az alperes korlátlan tulajdonába csak az azt terhelő nyugdíj-igényeknek kielégitése után és pedig az ezután fenmaradó részében jut; és ezek szerint helyesen köte: lezte az alperest a felpereseknek nyugdíjigényeik biztosítására szol­gáló 72.812 korona 12 fillérnyi nyugdijalapnak visszaállítására és a B) alatti nyugdijszabályzat értelmében leendő tovább kezelésére. Minthogy azonban a felpereseknek szerzett jogaik a nyugdij­alapnak csakis azon összegére lehetnek, amely nyugdíjaztatásuk idejében már fennállott ... az alperest nem lehetett egyúttal arra is kötelezni, hogy ezt a nyugdijalapot a nyugdijszabályzat értelmé­ben tovább is fejlessze; és minthogy a felpereseknek a dolog termé­szete szerint csakis ahhoz lehet joguk, hogy ez a nyugdijalap addig tartassák fenn, a míg annak fentartása az ő saját nyugdíjigényeik biztosítására szükséges, egyúttal az alperesnek ezt a kötelezettségét

Next

/
Oldalképek
Tartalom