Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

1899 : XV. t.-cz. 13 figyelemmel arra, hogy Margineán Jánosnak és nejének az üzlet lepecsételése alkalmából az eljárt pénzügyi közeg részéről tett nyilatkozatok tárgyában előadott vallomása részint határozatlanságánál, részint helyzetüknél fogva, részint pedig azért, mivel Margineán János a lepecsételéskor a tanuk vallomása szerint jelen sem volt, figyelembe nem jöhetnek, a m. kir. Curia mindezek mérlegelésével megállapítja, hogy Margineán János a pénzügyőrség hivatalos hatalmának felhasználásával kényszeríttetett arra, hogy szavazatát dr. Mayer Ödönre leadja (szavazási rovatos ív 412.), — hogy tehát ez a szavazat az 1899. évi XV. t.-cz. 3. §-ának 11. a)-ban foglalt okból érvénytelen s a dr. Mayer Ödönre esett szavazatokból a 4. §. értelmében leszámítandó. b) Grecu Avram esetében az eskü alatt kihallgatott Bakeincau Vikentie tanú bizonyítja ugyanazt, hogy a választás előtt néhány nappal délfelé Kovács Albert pénzügyőri szemlész megjelent Grecu Avram korcsma-helyiségében és levévén az italmérési engedélyt a falról, kijelentette, hogy visszakapja, ha dr. Mayer Ödönre fog szavazni; minthogy azonban ugy Grecu Avram, mint felesége vallomásából megállapítható, hogy Kovács Albert náluk a választás előtt 10 nappal járt, az pedig nem vitás, hogy dr. Mayer Ödön jelölt csak május 26-án lépett föl: egyenesen ki van zárva, hogy ez alkalommal szó lehetett volna dr. Mayer Ödön jelöltségéről. Ez alapon a m. kir. Curia kérvényezőknek idevonatkozó kérését teljesíthetőnek nem találta. d) Suvajna Miklós a Péteré megtámadott szavazatát illetően a bizonyítás folyamában semmi bizonyító adat nem merült fel a tekintetben, hogy ezt a választót a pénzügyőrök bármi módon fenyegették, vagy csak befolyásolták volna választási jogának mikénti gyakorlására nézve, kérvényezők erre vonatkozó kérése tehát teljesen bizonyitatlan. e) Szimu Miklós a Szilárdé esetében Sára János és Kereban Gusztáv tanuk bizonyítják ugyan, hogy Szimu Miklós Margineán János korcsmájában tett olyan nyilatkozatot, amelyből fenyegetésre következtetés vonható, ámde ez a két vallomás ugy a nyilatkozat megtételének idejére, mint annak tartalmára nézve egymástól eltér, maga Szimu Miklós pedig eskü alatt tett vallomásában a kérdéses fenyegetést egyenesen megczáfolja. A kérvény tehát e részben alaptalan. V. A kérvény V. fejezetében hivatkozással az 1899. évi XV. t.-cz. 3. §-ának 13. pontjára, kérvényezők tényékül felhozzák, hogy a) dr. Téri Ödön választási elnök a választás kezdetén, a dr. Maniu Gyula táborában volt összes községi birákat s esküdteket összegyűjtvén s azokat mint azonossági tanukat megesketvén, valamennyit dr. Mayer Ödönnek közvetlen közelben levő táborába utasította, s Krecu Vazul ladamosi, Reulea Simon a Demeteré oláhbogati bírótól