Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A szerződések alakja 153 letelepülését is kormányhatósági beleegyezéstől teszi függővé, nálunk törvényes hatálylyal bírónak el nem ismerhető, nyilvánvaló ezekből elsősorban az, hogy az alperes női kongregáczió öröklési képességének megállapításánál az a kérdés, vájjon ez a kongregáczió törvényesen befogadtatott-e, vagy sem? döntő sulylyal nem bir, hanem ettől függetlenül az alperesnek a legszentebb megváltóról nevezett Sopronban székelő női kongregácziónak ingatlan vagyon szerzésére és öröklésére való képessége a fentebb kifejtettek szerint meg is állapítandó, másodsorban pedig az, hogy néh. ö. I. örökhagyónak, mint az alperes női kongregáczió volt tagjának végrendelkezési képességéhez kétség nem fér. Mindezek alapján és mert az örökhagyó végrendeletének érvénye egyébként nem kifogásoltatott, a másodbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részben való megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni. (C. 1912. január 23. 3308/911. sz. I. p. t.) Az egyházaknak, egyházi testületeknek s egyházi személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó, u. n- holtkézről szóló törvények, nevezetesen az 1498 : LV. és LXV., az 1647 : XVII. és az 1715 : XVI. tczikkek és különösen az ország erdélyi részeire vonatkozóan az Apr. Const. I. rész I. czimének 10., és I. rész 6. czimének 2. czikke a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. A Curia 63. sz. döntvénye. Gr. I. 81. 1.; VIII. 465. — A mehitarista szerzetesrend alapszabályai értelmében ezen rend tagjai hagyományok elfogadására szerzési képességgel birnak. C. 674/905. (Uj Dtár I. 20. 1.) V. ö. még Gy. T. 15. sz. határozatával (Gr. I. 212. VII. 314. 1. Gl. III. 98. 1. I. 137. 1. ő. D, V. I. 1.) A szerződések alakja. Tervezet 945—951. §. 1886 : VII. t.-cz. 263. Az 1886 : VII. t.-cz. 22. g-ában foglalt az a kötelező jogszabály, mely a házastársak közt ingatlanokra vonatkozólag létrejött adásvevési szerződések érvényességére a közjegyzői okirati kényszert irja elő, nem zárja el az érdekelt ügyfelet annak bizonyításától, hogy az okirat felvétele körül tévedés merült fel; abból tehát, hogy a közjegyzői okiratból valamely ingatlan megjelölése kimaradt, nem állapitható meg, hogy arra az ingatlanra nézve a házastársak közt érvényes jogügylet nem jött létre. (G. 1912. május 8. 534/912. sz. a. I. p. t.) Az 1886. VII. t.-cz. 23. §-ának az ingatlan részére vonatkozó b) pontja csak azokra az esetekre szól, amelyekben a házastársak egymás között egyik a másikától, de nem valamely harmadiktól közösen szerzendő ingatlanra vonatkozóan kötnek jogügyletet. C. 5581/910. (Gr. XVII. 245. 1. (Uj Dtár II. 37. 1.) Házastárs által házastárs részére kiállított váltóra nem terjed ki az 1886. VII. t.-cz. 23. §-a. (Gr. XVI. 269. 1.; lásd az itt összeállított joggyakorlatot is. — Házastársak közti örökségről való lemondás érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges. C. 2946/911. (Gr. XVIII. 149. 1.); lásd még Uj Dtár II. 29—30. lapján közölt jogeseteket.