Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A) ÁLTALÁNOS RÉSZ. Szerződőképesség. Tervezet 916—931. §. 260. A kiskorú alperes atyai és gyámhatósági engedély nélkül (1877 : XX. t.-cz. 5. §.) házaló ipart folytatott; az árukat felperestől vette. A Curia elutasítja a keresetet, mert felperes nem bizonyította, hogy alperes a megvett árukat vagyonába beruházta. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét megváltoztatja, az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: Az 1877. évi XX. t.-cz. 5. §-a szerint a kiskorúak életkoruk 18. évének betöltése után az atyának, illetőleg a gyámnak gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önálló ipart űzhetnek s ez által teljes koruakká válnak. Minthogy a jelenlegi esetben nincs igazolva az, hogy az alperes 18. évének betöltése után ilyen gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezéssel űzött volna ipart: felperes tartozott volna bizonyitani azt, hogy az alperes a felperestől hitelre vásárolt árukat vagyonába tényleg beruházta. Ezt az utóbbi körülményt azonban a felperes nem bizonyitotta, mert az alperes azzal a védekezéssel, hogy a felperestől vásárolt áruk egy részét eladta s az eladott áruk árát a felperesnek megfizette, az áruk összes el nem adott részét pedig felperesnek természetben visszaadta, az áruknak a vagyonába beruházását megtagadta, ennek megczáfolására pedig a felperes kellő bizonyítékot nem szolgáltatott. Felperes tehát az alperes részére kiszolgáltatott áruk vételárát nem követelheti. (1912. január 26-án, 574/911. V. sz.) A kiskorú, aki bár hatósági engedély nélkül, tényleg önnálló ipart gyakorol, az üzlet czéljaira megrendelt és átvett, tehát vagyonába beruházott áruk vételárát megfizetni köteles C. 1345/89. (Uj Dtár I. 3. 1. II. 9. 1.); azonos C. 1453/89.; 1444/89.; 2096/89. Állandó gyakorlat, hogy a vagyonába beruházás esetén felelős. 261. A kiskorúval kötött szerződést a kiskorú cselekvőképességének hiánya miatt csak az illető kiskorú vagy annak törvényes képviselője, esetleg örökösei támadhatják meg, de nem a kiskorúval szerződő önjogu személy is.