Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

116 öröklési jog 227. Jogszabály ugyan, hogy a kötelesrész az özvegyi haszonélvezettől mentesen adandó ki, azonban ez a szabály nem nyerhet alkalmazást abban az esetben, ha a hagyaték jövedelme nem tesz ki többet, mint amennyi az özvegy ellátására szükséges, mely esetben a kötelesrész csak az özvegyi haszonélvezet megszűnte után nyer kielégítést. (C. 1911. deczember 5. 3329/911. sz. I. p t.) Vö.: C. 3328/911. Lásd az ezután következő esetet, s az ott összeállított joggyakorlatot, valamint C. 717/94. (Uj Dtár II. 677- 1.) 228. Az örökhagyó által alkotott végrendeletben a házastárs javára az egész hagyatékra rendelt haszonélvezet a kötelesrész sérelmére nem lehet; ennélfogva a kötelesrészre jogosult leszármazó követelheti, hogy a hagyatékból őt illető és a kötelesrészének megfelelő jutalék neki a haszonélvezettől menten adassék ki. C: Az örökhagyó végrendeletében akkép rendelkezett, hogy a felperest az első- és másodrendű alpereseknek juttatott örökségre élethosszig tartó haszonélvezeti jog illesse. Az első- és másodrendű alperesek a nekik hagyott örökséget elfogadták, de kötelesrészüket a felperes élethosszig tartó haszonélvezeti jogától mentesíteni kérték. Ezt alperesek követelhetik, anélkül, hogy ezzel elvesztenék a végrendeletben nekik hagyott örökségnek a kötelesrészüket meghaladó részét, mert a végrendeletben nincs olyan rendelkezés, mely az alpereseket kötelesrészükre szoritaná azon esetben, ha a végrendeletet kötelesrészük sérelme alapján megtámadnák. Ennélfogva el kellett utasítani felperest azon kérelmével, hogy az élethosszig tartó haszonélvezeti jog a végrendeletben meghatározott terjedelemben illesse meg őt és ki kellett mondani, hogy a haszonélvezeti jog a felperest az első- és másodrendű alperesek részére jutó örökségnek csak az ő kötelesrészüket meghaladó részére illeti s ennek folytán a törvényszéket utasitani kellett, hogy határozzon a felperest ilyen korlátozással illető haszonélvezet terjedelméről, vagyis afelől, hogy első- és másodrendű alpereseknek a végrendelet szerint jutott vagyontárgyak közül melyek azok, amelyek mint az őket illető kötelesrész a felperes haszonélvezetétől mentesitendők volnának. (C. 1911. decz. 5. 2758/911. sz. I. p. t.) Lásd az előző esetet. — A kötelesrésznek megfelelő értéket a szükségörökös csak a hagyatékot már terhelő haszonélvezeli jog megszűnte után kaphatja meg. C. 4468/910- I. p- t. (Gr. XVIII. 182. 1.) Azonos: C. 4072/910.; továbbá C. 1254/910. (Gr. XVII. 172. I.) Lásd még az ugyanott összeállított joggyakorlatot. 229. Unoka hagyatékából a nagyszülő kötelesrészt nem követelhet azon a jogon, hogy ő gyermeke után kötelesrészre hivatott volt, ha a gyermeke utáni törvényes öröklésből őt gyermekének lemenője kizárta. (G. 1911. nov. 15. 3446/911. sz. a. I. p. t.) V. ö.: „Ági öröklésinél. C. 4160/911. sz.