Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

114 öröklési jog hogy abban az aláírás megtörténte, illetve örökhagyó részéről való elismerése nincs bizonyítva: nincsen perjogi akadálya annak, hogy a végrendelet érvényessége ezen az alapon is döntés tárgyává tétessék. (C. 1912. április 1. 5097/1911. sz. a. I. p. t.) Lásd „Növedékjog" alczim alatt közölt esetet és ennek II. alatti jegyzetét. 222. Végrendelettel szemben a kiskorú örökös megtámadási jogának elévülése félbeszakad azon időre, mig nem volt gyámja, s azon további időre, amikor közte és gyámja között érdekellentét forog fenn. C: Minthogy azon kielégítés, amelyre való tekintettel a községi közgyám az I. T. hagyatékának tárgyalására vonatkozó jegyzőkönyv tanúsága szerint felperes öröklési jogának érvényesítéséről lemondott, a valóságban fenn nem forgott s minthogy a felperesnek V5 részbeni öröklési joga kétségtelenül fennállott, a községi közgyámnak nyilatkozata, amellyel a kiskorú felperes nevében az ezt megillető Vs rész hagyatékról minden visszteher nélkül lemondott, felperesre az 1877 : XX. t.-ez. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében gyámhatósági jóváhagyás daczára sem kötelező, miért is felperes öröklési jogát erre való tekintet nélkül érvényesítheti. A kereseti ingatlanokat alperesek végrendelet alapján birtokolván és a végrendelet csak a jelen perrel helyeztetvén hatályon kivül, alperesek az annak következtében felszaporodott elvont hasznokért, hogy felperes keresetét az örökhagyó elhalálozását követő 14. évben indította meg, felelőssé nem tehetők, miért is a kereset beadását megelőző időre felszámított elvont hasznok iránt támasztott keresetével felperest az alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával elutasítani kellett. (1912. február 20-án, 3985/1911. sz.) V. ö.: C. 4055/911. (Gr. XVIII. 149. 1.) öröklési igény elévülésének a kiskorúság tartama alatt szünetelése. C. 2292/903.; 242/903. (Gr. VII. 327- 1.; Gl. III. 43. 1.; Ö. D. V. 138. 1.) v. ö. még C. 1102/900. C. (Gr, VII. 327. 1. és Gl. III. 46. 1. Ö. D. V. 139. 1.) A törvényes osztályrész — kötelesrész. (Tervezet 1953—1959. §§.) 223. Az a leszármazó, ki az örökhagyó által törvényes örökrészét meg nem haladó értékű ajándékozásban részesült: a kötelesrészért felelőssé nem tehető. (G. 1911. deczember 13. 3059/911. sz. a. I. p. t.)