Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Hagyomány 105 8 * hagyatéki tárgyaláson az érdekeltek közt a végrendelet alapján egyezség jött létre: az örökös azon az alapon, hogy neki utóbb gyermeke született s igy magtalanul már nem halhat el, a végren­deletet meg nem támadhatja s az utóöröklési rendelkezések hatá­lyon kivül helyezését sikerrel nem kérheti. — A magtalan elhalás értelme az, hogy halálakor ne legyenek leszármazó!. (C. 1911. decz. 13. 2816/911. sz. a. I. p. t.) Lásd az ezután következő esetet. 208. Ha örökhagyó végrendeletében fiát örökössé, özvegyét pedig a fia elhalálozása esetére utóörökössé tette s a hagyatéki tár­gyaláson a fiu és az özvegy örökösödési igényeiket egyezségileg rendezték, anélkül, hogy a fiu elhalálozása esetére végrendeletileg biztosított utóörökösödési jogát az özvegy érvényesitette volna: a fiu később bekövetkezett elhalálozása után ennek hagyatékára az apa özvegye végrendeleti utóörökösödési jogát többé nem érvényesít­heti. (C. 1911. decz. 5. 3434/911. sz. a. I. p., t.) Lásd az előbbi esetet­209. Az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában szabályozott joghatály ­lyal alkotott végrendelet hatályának terjedelmét az örökösödésre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani; ebből folyólag, ha az ilyen végrendeletből az állapítható meg, hogy abban az örök­hagyó két fiának férfiivadékai tekintendők hitbizományilag helyet­tesitett utóörökösöknek, s az utóörökösödés egyizben már érvénye­sült; a hagyatéki vagyon a további helyettesítés korlátja *alól felsza­badul, s abban törvényes örökösödésnek van helye, mert joggya­korlatunk a hitbizományi helyettesítést csak egy fokban engedi meg. (C. 1912. április 23. 5603/1912. sz. a. I. p. t.) A hitbizományi helyettesités csak a közvetlen következő első helvettesiíett örökösnél vagy hagyományosnál foghat helyt, további helyettesités megengedve nincs. C. 4706/99. (Új Dtár II. 570. 1.; Gr. VII. 487. 1.; Gl. III. 327. 1.) Azonos: C. 7913/95- és 2823/902-; 964/97. Hagyomány. (Tervezet 1835. és 1885—2005. §§.) 210. Jogszabály, hogy abban az esetben, ha a hagyományozó a követelést még életében szedte be, a hagyomány csak akkor marad érvényben, ha a hagyományozó ebbeli akaratát kifejezte, avagy azt egyébként alaposan vélelmezni lehet. C: Annak a kérdésnek a megbirálása szempontjából, hogy a fel­peresek apja által felvett összeg kit illetett meg, a kir. Curia meg­jegyzi, hogy a felperesek által apjuk és Kiskunfélegyházának közön­sége ellen 7452/1906. szám alatt indított perben 9427/1907. sz. alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom