Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

özvegyi öröklés 103 a törvénytelen gyermek végrendelet és leszármazók nélkül hal el, vagyona törvényes öröklés alapján az anyára és ennek életben nem léte esetén a tőle leszármazókra száll; később, jelesül a 6581/903. és 6884/904. sz. ítéleteiben pedig a kir. Curia a törvénytelen gyermek után az anyai oldalági rokonoknak az öröklési jogát is elismerte és minthogy a kir. Curia 79. sz. döntvénye értelmében az anya után való öröklés tekintetében a törvénytelen és törvényes gyermekek közt korábban fennállott különbség többé fenn nem forog: az ezen Ítéletekben megnyilvánuló alapfelfogás, valamint öröklési jogunkban — az özvegyi jogot kivéve — különben teljes mértékben érvényesülő kölcsönösség és viszonosság elve alapján a jelen esetben is helyesnek kellett elfogadni az alsóbiróságoknak a vérségi köteléknek is megfelelő ama jogi álláspontját, mely szerint a törvénytelen származású örökhagyó után az örökség megnyíltakor már életben nem levő anyának többi és pedig részben szintén törvénytelen, részben törvényes gyermeke van egyenlő arányban hivatva az öröklésre; a fenti okok alapján a kir. tábla Ítéletét, mellyel a hagyaték fele részét a felpereseknek megítélte, helybenhagyni kellett. (C. 1911. deczember 28. 2892/911. sz. I. p. t.) Lásd a „Leszármazók öröklése" alczim alait C- 5316/911. P. sz. esetet és az itt összeállított joggyakorlatot. — Nincs öröklési igénye a nagyszülők életében elhalt anyja jogán a nagyszülői vagyonra. Magánjogi Dtár III. 7., 49., 137. és e kötetben a 193. sz. esetet. 202. Az 1873. évi XXVII. t.-cz. szerint polgárosított határőrvidék területén létezett házközösségi vagyon a magyar jog szempontjából nem ági vagyon, és nem vált azzá a házközösség megszüntetése s egyéni tulajdonná válása, sem az örökhagyónak a magyar jog területére költözése által sem. (C. 1912. május. 8. 5287/911. sz. a. I. p. t.) V. ö. fentebb 195. esettel. Özvegyi öröklés. 203. Az apa és fiu ellenérdekű özvegyi jogainak összetalálkozása esetében a fin özvegyét megilleti ugyan a férjére az apáról, anyja özvegyi jogával hárult vagyonjutalékra a haszonélvezeti jog, de csak annyiban, amennyiben az apa özvegyének özvegyi joga elsősorban kielégíthető; amit nem akadályozhat az a körülmény, hogy a fiu, mig élt, nem kérte anyja özvegyi joga korlátozását, mivel a korlátozás joga az ő özvegyét is megilleti. (C. 1911. nov. 29. 2746/911. sz. I. p. t.) A fiu anyjának özvegyi joga a fiu özvegyének özvegyi jogát megelőzi, s e kettő találkozásánál a fiu özvegyének csak eltartásra és csak annyiban van igénye, amennyiben a fiu anyjának özvegyi jogával szerzett ingatlanok jövedelme a fiu anyjának eltartására nem szükséges. G. 678/901; 372/96. C. 1. G. 171/902. Gr. VII. 425. 1. Gr. III. 150. 1. Uj Dtár II. 538. 1. 0. D. V. 159. I.)