Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)
82 A m. kir. közig, bíróság pénzügyi oszt. határozatai felek által az örökösödés alapján általában elfogadott végrendeletnek erre az alapítványra vonatkozó 2-ik pontja kimondja ugyanis azt, hogy a leány-neveltetésre tett ennek az alapítványnak az élvezetébe: „mig a két részröli rokonságban leány találtatik, addig idegen nem jöhet be; de a rokon gyermekeknél is mindig a legszegényebb, legárvábbé legyen az elsőség és mindig a legszegényebb, a légár vább reászorult részesüljön az alapitvány áldásában." Ennek a szószerint idézett rendelkezésnek magyarázatából különös tekintettel arra, hogy a végrendeletben semmi az alapitvány eredeti rendeltetésétől és czéljától eltérő külön intézkedés nem foglaltatott arra az esetre, ha az alapítványt tevőnek és illetve férjének rokonságában a neveltetési-alapitvány élvezetére alkalmas leány nem találtatnék, szükségképen következik, hogy a rokonságban található és az alapítványt tevő által a végrendeletben körülirt kellékkel biró leánynak nem létében az alapitvány élvezete idegenekre is háramolhatik. Ezt bizonyítja az előbb idézett rendelkezésnek az a kitétele, amely addig, mig megfelelő rokonok találtatnak, az alapitvány élvezetébe idegeneknek be nem jöhetését mondja ki, miből a dolog ellentéteképen szükségképen következik, hogy e feltétel fenn nem forgása esetében az idegeneknek az alapitvány élvezetében tényleg helye lehet; és erre mutat reá különösen az az „is" szócska szintén, amely a rokongyermekeknek az alapitvány áldásaiban való részeltetésére körülirt „legszegényebb és legárvább" feltételnek meghatározásánál kétségtelenül czéltudatosan használtatott és amelyből egyenesen az következik, hogy az alapítványt tevőnek lelki szemei előtt a rokongyermekek ez alapítványban leendő részeltetésénél szintén ugyanazoknak a feltételéknek a megkivánása lebegett, amely feltételekhez az alapítványban való részesedést általában — tehát mindenkire nézve, — azaz tehát az idegenekre nézve is, — fűzni óhajtotta. 11.231/909. P. sz. 1873: IX. t.-cz. 177. Ha a bírósági peres vagy végrehajtási ügyben a fél által megbízott ügyvédet más ügyvéd helyettesiti, a helyetteskép eljáró ügyvéd köteles az eljárása közben felmerülő bélyegilletékeket leróni és mulasztás esetébn az egyszeres és felemelt illetéket fizetni, tekintet nélkül arra, hogy a helyettesitési megbizást a fél hozzájárulása mellett, vagy anélkül kapta. (12.333/1909. P. sz.) 178. Az 1907: XIX. t.-cz. 202. §-a az országos és kerületi pénztáraknak csak az e törvény rendelkezéseiből folyóan kiállított, illetve előterjesztett kimutatásoknak, bejelentéseknek és beadványoknak biztosit illetékmentességet. Nem terjed ki az illetékmentesség az oly beadványokra, a melyeket a pénztár nem az 1907: XIX. t.-cz. rendelkezéseiből folyóan, hanem illetékügyben nyújtott be, ha azok egyébként bélyegkötelesek. (Kb. 1910. évi 29.200. sz.)
