Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

78 A m. kir. közig, birőság pénzügyi oszt, határozatai épületre nézve puszta tulajdonosnak tekintendő. Az épület ennélfogva dlletékegyenértók tárgya nem lehet, és pedig annál kevésbé, mert a vállalkozó joga, mint elidegeníthető és örökölhető jog, szabad forgalomnak tárgya és igy nincs meg erre nézve az illetékegyenérték követelhetőségének jogi czélzata sem. A telekre nézve azonban a jogi helyzet más. A telek a kérdéses jogviszony keletkezése előtt is a jogi személy vagyona volt és az uj jogviszonyban is mint különálló vagyonjogi elem jelentkezik. A teleknek hozadékát a jogi személy az uj jogviszony keretében is élvezi, vagy ugy, hogy bizonyos idő leteltével a vállalkozó vagyonából emelt épület birtokát megszerzi, vagy ugy, hogy ezenfelül a házasfelek jövedelmében is részesül. A jogi személy tehát a korlátozó jog tartama alatt is jogi birtokában van az ő befektetett vagyonának, a teleknek, és igy minden törvényes feltétel fennáll arra nézve, hogy a házastelek törvényszerű értékéből a telekre eső hányad után illetékegyenértókkel terheltessék. A telek és épitési költség egyesülése folytán ugyanis természetben oszthatatlan uj vagyontárgy (házastelek) keletkezett, melynek törvényszerű értékéből (1887. évi XLV. tör vény czikk 5. §.) volna az illetékegyenérték fizetendő. A házastelekből származó jövedelem azonban két vagyonjogi elemnek a hozadéka, melyek közül a felmerült jogeset alapján feltett kérdésre nézve felsorolt indokoknál fogva az egyik (a telek) illetékegyenérték alá esik, a másik (a ház) pedig nem tárgya az illetékegyenértéknek. Az illetékegyenérték kiszabhatása czéljából szükséges tehát, hogy a házasteleknek az 1887. évi XLV. törvényczikk 5. §-a értelmében megállapitott értéke a telek és a ház között felosztassák. A felosztás módja iránt tételes jogszabály nem intézkedvén, ezt a módot az osztó igazság elvei szerint kell megállapitani. Ebből a czélból meg kell határozni — és pedig más elfogadható bizonyíték hiányában esetleg becslés utján, — hogy az uj vagyontárgy létrehozásakor mennyi volt a telek értéke és mennyi a vállalkozó által a ház épitésébe befektetett tőke, s ahány százalékát teszi a telek értéke a két befektetési tőke együttes összegének, annyi százalék esik a telekre. Ezekből az okokból a felvetett kérdésben a rendelkező rész értelmében kellett dönteni. Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási biróság pénzügyi osztályának 1910. évi április hó 23. napján tartott üléséből. Hitelesittetett a magyar királyi közigazgatási biróság pénz-> ügyi osztályának 1910. évi május hó 7. napján tartott ülésében. 163. A közigazgatási biróság 25. sz. döntvénye, mely szerint az a befizetett illeték, amely nem a közigazgatási biróság által lett megállapítva, tartozatlan fizetés esetében a befizetéstől szá-