Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

70 Közigazgatási bírósági, minisztertanácsi és hatáskörbirósági határozatok Közegészség! ügyek. 1879: XL. t.-cz. 92. í§.; 1880: XXXVII. t.-cz. 2. §. 135. A gyógyszerek vagy gyógyszerkülönlegességek jogosulatlan forgalomba hozatalával elkövetett közegészségügyi kihágás elbírálása nem a közigazgatási hatóság, hanem a kir. biróság hatáskörébe tartozik. (Hb. 1909. évi 133. sz. határozata.) Minthogy az 1880 : XXXVII. t.-cz. 2. §-ának rendelkezéséből kifolyóan a gyógyszerek, illetve az azokkal büntetőjogi szempontból egy tekintet alá esőnek mutatkozó gyógyszerkülönlegességek jogosulatlan árusítására nézve nem az 1876 : XIV. t.-cz. 7. §-á, hanem az 1879 : XL. t.-cz. 92. §-a alkalmazandó s ezen gyógyszer különlegességek jogosulatlan forgalomba hozatala által elkövetett, közegészség elleni kihágás elbírálása az 1897 : XXXIV. t.-cz. 18. §-a IV. pontjának és ugyané törvény 19. <§-a 1. pontjának egybevetett értelme szerint a kir. járásbírósághoz van utalva, annak a kérdésnek megoldása pedig, vájjon a panasz alapjául szolgáló cselekmény a Kbtk. 92. §-ában meghatározott kihágás tényálladékát kimeriti-e vagy nem, érdemleges határozatra tartozik: annálfogva a hatásköri biróság a jelen ügyben az 1907 : LXI. t.-cz. 7. §-ának 1. pontja alá eső hatásköri összeütközés elintézéséül a rendes biróság hatáskörét állapította meg. Munkaszünet. 136. Hatáskör megállapítása, szent István-napi munkaszünet megszegésével kapcsolatosan elkövetett vallás elleni kihágás miatt indított ügyben. (Hb. 1908. 89. sz.) Minthogy a tényállás szerint a terheltek által Szent István király napján végzett munka nem tekinthető ipari munkának, melynek szünetelése az 1891 : XIII. t.-cz. 1. §-ában el van rendelve s ehhez képest a terheltek cselekménye az ugyanazon törvény 6. §-áíban meghatározott, e törvény 7. !§-a szerint a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt kihágások közé nem tartozik; továbbá minthogy ezzel kapcsolatban a feljelentés tartalmából kitetszően, egy más, nevezetesen a Kbtk. 52. §-ába ütköző, vallás elleni kihágás jelenségei mutatkoznak is az a kérdés, vájjon a feljelentés tárgyát képező munkálkodások az utóbb említett kihágásnak összes tényálJadéki elemeit kimeriíik-e s különösen vájjon azok valamely egyházi szertartás zavarására alkalmasak voltak-e vagy nem, csak a tárgyalás és bizonyító eljárás alapján oldható meg, ennek a kihágásnak elbírálására pedig az 1897 : XXXIV. t.-cz. 18. §-ának IV pontja szerint a kir. járásbíróság van hivatva; végre, minthogy ugy a sz.-i kir. járásbíróság, illetve a sz.-i kir. törvényszék mint felebbviteli biróság, mint a sz.-i járás föszolgabirája a feljelentést kifejezetten a hatáskör szempontjából intézte el, kimondván, hogy az eljárás hatáskörükhöz nem tartozik s ekként az ügy érdemében egyik hatóság sem határozott: annálfogva a kir. törvényszék és a foszol-