Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

274 Kötelmi jog ellen a kereset csak 1902. július 1-én adatott be: felperes tehát a kárlelet felvételekor nem is tudta, hogy alperes keresettel lép fel ellene, felperesnek tehát oka nem volt, hogy alperest a Máv. által inditott eljárásról értesítse, annyival inkább, mert a kárlelet felvételekor még nem volt szó arról, hogy a Máv. a kárösszeget ki ellen fogja érvényesiteni. Jogszerűen bizonyítva lévén, hogy kár volt s felperes e kár megtérítése czimén 4000 koronát fizetett; s hogy a Máv. hivatalos szakközegei által megállapitott kár értéke a 4000 koronát meghaladta, e tényekkel szemben alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség az irányban, hogy a kár értéke 4000 koronán alul volt s hogy a sérülésük helyreállítására 4000 korona szükséges nem volt. Alperes azonban a bizonyitást meg sem kísérelte. Mindezeknél fogva a felperes jogosítva van a kifizetett 4000 korona felét alperestől ez egyenlő felelősség alapján követelni s ezért a keresetnek hely adatott. Bp. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét, elhagyásával az E. és J. alatti okiratok bizonyító ereje mellett felhozott annak az indoknak, hogy azokat a m. kir. államvasutak igazgatósága mint közhatóság állította ki, vonatkozó egyéb indokainál fogva és még a következő okokból hagyja helyben. A szabályszerű alakban kiállított és aláírással hitelesített E. és F. alatti okiratok valódiságát és bizonyító erejét a kir. ítélőtábla az 1893: XVIII. t.-cz. 73. §-a illetőleg 64. §-a alapján mérlegelve, azokat valódiaknak fogadta el és azokkal bizonyítottnak találta, hogy a megsérült újpesti Dunahid helyreállítási költségeinek egyezségileg megállapitott összege fejében felperes 4000 koronát a Máv. pénztárába lefizetett. Felperes pedig akkor, a midőn az F., G. és H. alatt hitles másolatban becsatolt és az előbb jelzett módon történt mérlegelés alapján szintén valódinak elfogadott okirat szerint a m. kir. államvasutak által 7573 K 74 fill. erejéig érvényesített kárkövetelés tekintetében az I. alatti szerint olyan egyezséget kötött, hogy a szóban forgó kártérítési kötelezettségének teljes kiegyenlítésére 4000 koronát lesz köteles fizetni, a rendes kereskedő gondosságával járt el és ennek az egyezségnek elfogadásával azt hárította el, hogy a m. kir. államvasutak részéről a teljes kárösszeg érvényesíttessék, minélfogva ezzel az eljárással az alperesnek is érdekeit szolgálta, mint akit a hídban okozott kár tekintetében a máv. irányában felperessel egyetemleges felelősség terhel, következéskép alperes nem hivatkozhatik sem arra, hogy ez az egyezség nem az ő hozzájárulásával történt, sem pedig arra, hogy a kár megtérítésének kötelezettsége s a kár mennyisége bíróilag megállapítva nem lévén, felperes az egyezség alapján az általa kifizetett kárösszeg felerészének megtérítését tőle jogszerűen nem követelheti, mert nincs oly általános jogszabály, amely szerint az egyetemleges felelősség alapján kártérítésre kötelezett felek közül az, aki a károsult felet kártérítési igénye tekintetében kielégíti, egyetemleges kötelezett társával szemben visszkereset jogát már nem érvényesítheti, ha a perbeszállitás, illetőleg a birói uton való megállapítás elkerülésével a károsulttal a kárösszeg tekintetében egyezséget kötött. Az alperes az egyezség alapján teljesített fizetéssel szemben fentebb emiitett kifogásait csak akkor érvényesíthetné sikerrel, ha