Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Semmiség és megtámadhatóság vánitja s az alperest annak 15 nap alatt végrehajtás terhével való tűrésére kötelezi, hogy a szerződés alapján a varadiai 803. sz. tjkvben A + 9559. . . . sorsz. a. foglalt ingatlanok felerészére a 8226/1907. tlkvi sz. végzés folytán B. 9. sorsz. a. javára bekebelezett tulajdonjog eredeti érvénytelenség miatt kitöröltessék. Indokok: Felperes 1907. szept. 9-én az alperesnek ajándékozta a varadiai 803. sz. tjkvben foglalt ingatlanoknak az ő nevén álló felerészét. A felperes gondnokság alá helyezése iránt 1907. okt. 1-én beadott keresethez csatolt s még 1906. szept. 1-én dr. K. J. orvos által kiállított orvosi bizonyitvány szerint, a felperes alkoholos elmezavarban szenved, nem beszámithatóképes, a betegség keletkezésének ideje legalább 5—6 év. Az eljárás folyamán dr. 0 J. kir. tvszéki orvosnak az 1907. decz. 3-án megejtett vizsgálat alapján adott véleménye szerint felperes elmebeteg, butaságban szenved, betegsége évek óta fennáll, kizártnak tartja, hogy világos pillanatai lehetnének. Ezek alapján a fehértemplomi kir. törvényszék 1907. decz 31-én 16574/907. sz. a. kelt Ítéletével a felperest, mint butaságban szenvedő elmebeteget az 1877 :XX. t.-cz. 28. §. a) pontja alapján gondnokság alá helyezte. A jelen perben 1909. márcz. 19-én meghallgatott szakértők közül dr. 0. J. orvos fentartotta előbb ismertetett véleményét és azt a nézetét nyilvánította, hogy a beszámítást kizáró tünetek most is fennállanak. Ezzel szemben dr. R. B. és dr. B. J. szakértők a felperest jelen állapotában akaratelhatározási képességgel bírónak tartják. Tekintettel azonban arra, hogy mind a három szakértő hangsúlyozza, hogy a felperes állapota az alkohol elvonása következtében javult, hogy dr. 0. J. véleménye szerint, felperes már a gondnokság alá helyezés előtt, tehát a vitás szerződés megkötése alkalmával sem bírt szabad elhatározási képességgel, a másik két szakértő pedig a vizsgálat alkalmával észlelt tünetek alapján nem tartja kizártnak és pedig R. B. azt, hogy a szerződés kötése idejében akaratának szabad elhatározási képesságévei nem hirt, dr. (B. J. pedig azt, hogy a szerződés kötése idején szabad akaratelhatározási képessége korlátolt volt; a szakvélemények adatai alapján a kir. Curia ugy találta, hogy a felperes elmebetegsége, amely miatt gondnokság alá helyeztetett, már a szerződés kötése idején is fennállott. Ezzel szemben az alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy az elmebetegségben szenvedő felperesnek világos időszakai (lucida intervalla) voltak; az alperesnek azonban nem sikerült ezt bizonyitani, mert az a körülmény, hogy a tanuk vallomása szerint a felperes közvetlenül a közjegyzői okirat felvétele előtt okát adta annak, hogy miért ajándékozza a vagyont az alperesnek, még nem alkalmas annak megállapítására, hogy a felperes világos időszakban szabadon határozta el magát a szerződés megkötésére. Ezeknél az indokoknál fogva a kir. Curia mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a szerződést érvénytelennek nyilvánította. (1910. április 20-án 5249. sz.) V. ö. a „Szerződőképesség" ez. alatt közölt C. 623/910. és 2022/910. sz. határozatokkal.