Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Eltartás kötelezettsége ségeinek teljesítésére köteleztesse. Az erre irányuló és lényegében egységesen eldöntendő pert pedig, perjogi szabályaink értelmében, a gyermek anyja vagy más törvényes képviselője a menhelylyel együtt is, annak pertársaságában vibeti a lényegében azonos jogalapon köteleztetni kivánt apa ellen . . . Ami a tartás költségének idővel fokozódására vonatkozóan a felperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panaszt illeti, ennek sincs megállható alapja. Mert nem tekintve, (hogy a fenn kifejtettek szerint a házasságon kivül született gyermek, illetve annak törvényes képviselője a menhelylyel együtt, de azért egész terjedelmükben éppen csak a menhely javára jutó megtérítés beszámitásával érvényesítheti a maga sajátos igényeit az apával szemben: a gyermekmenhely a gyermek korának előrehaladásával a gondozás, vagyis az eltartás, nevelés és kiképzés fokozódó költségének megtérítését is követelheti a tartásra kötelezettől. A menhelyet erre a gyermekvédelmi szabályzat 56. §-ának tételes rendelkezése nemcsak jogosítja, hanem nyilvánjogi jellegénél fogva kötelezi is; mert hiszen a most idézett szakasz értelmében a belügyminiszter a menhelyen ellátott egy éven alul levő, továbbá 1—2, 2—7, 7—12 és 12—15 év közt levő gyermekek tartásdijának mértókét is külön-külön állapítja meg, azt tehát mindig a megfelelő összegben kell a tartásra kötelestől behajtani. Perjogi akadálya pedig a tartásra köteles ilyen, összeg szerint időnként változó szolgáltatás teljesítésére marasztalásának akár a szóban forgó esetben, akár a házasságon kivül született gyermek egyéb tartási igényének érvényesítése esetében nincs és annál kevésbbé lehet, mert hiszen jogrendszerünk, a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t.-cz. 91. §-ának hasonlóságára, nem zárja ki a tartásdíjról már meghozott jogerős ítéletnek a szolgáltatás összegére, minőségére, teljesítésének módjára és tartalmára vonatkozó módosítását sem, ha az Ítélet meghozatalánál irányadó körülmények időközben megváltoztak. (1910. november 15. G. 183. sz.) (A Curiának a szövegben hivatkozott G. 82/910. sz. határozatát lásd a perrendtartási részben a S. E. 27. §-nál.) 239. I. Ha többen vannak a tartásra kötelezettek, a természetben való eltartás pedig csak egy helyen szolgáltatható ki és az természetben fel nem ajánltatik: a tartás egyenértéke készpénzben megítélendő. — II. A szülők és gyermekek közötti tartási kötelezettség az erre kötelezetteket egyenlően terhelvén, az egyik tartásra kötelezett a másikat terhelő kötelezettségeért csak annyiban felelős, hogy amennyiben valamelyik tartásra kötelezettnek ebbeli kötelezettsége bármely okból megszűnik, az erre eső kötelezettséget is a többi tartásra kötelezett tartozik teljesíteni; de ebből a körülményből a kötelezettek egyetemlegességére következtetni nem lehet. (C. 1910. ápr. 6. G. 35/1910. sz. a.) Hasonló C. I. G. 189/907. (Gr. XIV. 586. 1.) Állandó gyakorlat, hogy a tartás elsősorban természetben jár, csak amennyiDöntvény XVII. 8