Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Házassági törvény 99 előirt esetekben, vagyis csak akkor érvényesithető, ha a nem vétkes nő ez iránti követelését már a házassági bontóperben előterjesztette, de annak a pernek bírósága a vétkes férjet a tartás alól csakis azért mentette fel, mert a nőnek a házasság felbontásakor a saját eltartására elegendő jövedelme volt, avagy a vétkes férjnek vagyoni viszonyainál fogva a nem vétkes nő részére tartást vagy éppen nem, vagy pedig a szükségesnél csekélyebb mértékben állapított meg, utóbb azonban a nő a házasság felbontásakor létezett jövedelmétől önhibáján kívül elesett, ellenben a férjnek vagyoni helyzete időközben megjavult. Curia: A végleges nőtartáshoz való jog a 'házassági kötelékből eredő jog, amelynek hatása a házasság felbontásakor nyilvánul, amennyiben a házasság felbontásával egyidejűleg válik érvényesithetővé. A végleges nőtartás jogi természetében rejlik tehát, hogy annál a szoros összefüggésnél fogva, amelyben a házasság felbontásával áll, továbbá a H. T. 90. §-ának ama rendelkezésénél fogva, mely szerint a végleges nőtartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a vétkessé nyilvánitott férjnek a házasság felbontásakor létezett vagyoni helyzete, társadalmi állása az irányadó: a végleges nőtartás iránti igény éppen ugy, mint a viszonkereset nélküli vétkesség, a férj nevének a házasság felbontása utáni viselhetése és a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránti kérdések (H. T. 85., 94. és 95. §-ai: magában a 'házassági bontóperben kerüljenek bírói mérlegelés és eldöntés alá. A kiemelt általános szabályból következik, hogy a végleges nőtartás iránti jog a bontóper keretében érvényesítendő s annak keretén kívül csakis a H. T. 91. §-ában előirt esetekben, vagyis csak akkor érvényesíthető, ha a nem vétkes nő ez iránti követelését már a házassági bontóperben előterjesztette, de annak a pernek bírósága a vétkes férjet a tartás alól csakis azért mentette fel, mert a nőnek a házasság felbontásakor a saját eltartására elegendő jövedelme volt, avagy a vétkes férjnek vagyoni viszonyainál fogva a nem vétkes nő részére tartást vagy éppen nem, vagy pedig a szükségesnél csekélyebb mértékben állapított meg, utclbb azonban a nő a házasság felbontásakor létezett jövedelmétől önhibáján kivül elesett, ellenben a férjnek vagyoni helyzete időközben megjavult. Ámde a felperes a házassági bontóperben végleges nőtartás iránti kérelmet elő nem terjesztett, bontó-keresetében csak a férjhez hozott vagyonnak külön perrel leendő érvényesítéséhez való jogát tartotta fenn. Ily tényállás mellett a felperes a végleges nőtartáshoz való jogáról leimondottnak tekintendő s az többé nem érvényesíthető. Ennélfogva a kir. Curia az alperes által vitatott annak a kérdésnek elbírálásába sem bocsátkozott, hogy a felperesnek saját eltartására van-e elegendő jövedelme? hanem a felperest keresetével elutasította, illetve a másodbiróságnák ekként rendelkező Ítéletét az itt felhozott indokokból helybenhagyta. (1910. nov. 24. 4831. sz.) 7*