Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

34 Btk. 12., 53. §. iránt; mihez képest az ügy elbirálására nézve a magyar büntetőtörvény 11. §-ának rendelkezésére való figyelemmel az elkövetés helyén érvényben levő német birodalmi törvény irányadó. Minthogy pedig a német birodalmi büntetőtörvény 253. §. értelmében a zsarolás tényálladékának megállapításához az kívántatik, hogy a fenyegetés jogellenes vagyoni előny szerzésére irányuljon s az ugyanottani magánjogot tárgyazó polgári törvénykönyvnek a kötelmekről rendelkező 762. §. szerint pedig a kártyajáték kötelezeltségel nem állapit meg: helyes a kir. T.-nak az a jogi megállapítása is, hogy a ..Manche" nevü szerencsejátékban vádlott által a sértett féltől nyert 10.000 lírára vonatkozó igény jogilag helyt nem álló követelés, mert az ilyen igény az idézett törvény 762. §, értelmében jogellenes vagyoni előny. Ezeknélfogva a vád alapjául szolgáló tett az elkövetés helyén érvényben álló büntetőtörvény 253. §-ában meghatározott zsarolás tényálladékát kimeríti; a tett elkövetésének jogtalan módjánál és a magyar Btk. 350. §-ában meghatározott egyéb kellékek fenforgásánál fogva pedig az is kétségtelen, hogy az elbírálás tárgyát képező cselekmény a magyar büntetőtörvény 350. §. értelmében szintén büntetendő cselekményt képez. A védelem részéről felhozott az az érvelés, hogy a bűnösség megállapítása esetén a vádbeli cselekmény azon az alapon, hogy a 10.000 líra fizetése az ezredparancsnokság utasítására, nem pedig a vádlott fenyegetése folytán teljesíttetett, a zsarolás kísérletének lenne minősítendő, alaptalan és hatályosan nem érvényesíthető, mert a fizetés a vádlott fenyegetését beváltó feljelentésnek a sértett fél felettes hatóságánál, t. i. az ezredparancsnokságánál történt benyújtása következtében teljesíttetett s ezzel a zsarolás a hatóság közbelépése esetén is, a mi vádlottnak szándékos és pedig e kényszerítésre irányuló cselekvésnek kifolyása, vagyis okozata volt, teljes befejezést nyert. (1905. decz. 19. 10673.) Btk. 53. §. A pénz mint mellékbüntetés átváltoztatása összbüntetés esetében. 50. Vádlott különböző jogerős ítéletekkel több különnemű szabadságvesztésbüntetésre, és egy esetben mellékbüntetésként 10 napi fogházra átváltoztatandó 100 kor. pénzbüntetésre ítéltetett. A szatmárnémeti tsz. és a debreczeni T. az összbüntetést fegyházban állapították meg, a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó külön itéletbeli rendelkezést azonban érintetlenül hagyták, így tehát a fegyházbüntetés mellett kiszabott pénzbüntetés fogházzal lett volna helyettesítendő. A C. az összbüntetést kiszabó ítéleteket e részben megesemmisitette s a 100 kor. pénzbüntetést behajthatatlanság esetére 5 napi fegyházzal helyettesitendőnek rendelte. C: Minthogy az összbüntetés is a Btk. rendelkezései értelmében szabandó ki és a Btk. 53. §-ának 2. bekezdése szerint a mellékpénzbüntetés behajthatatlanság esetén azon nemű szabadságvesztésbüntetésre változtatandó át, a melyre a vádlott a pénzbüntetésen