Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)
Bp. 437- §• e) Végrehajtási sikkasztás esetén. 476. Vádlott azzal védekezett, hogy a lakásán a Stefaneum nyomdaczeg javára bíróilag lefoglalt asztal és disz-szekrény, ágy, két aranyozott képkeret nem az ő, hanem K. P. és D. L. tulajdonát képezték, melyeket ezek csupán kijavítás végett biztak reá, s hogy nevezettek a foglalás után az ingókat elvitték a nélkül, hogy ö ezt megakadályózhatta volna. C.: Minthogy annak megállapithatásá tekintetében, hogy vádlott terhére büntetendő cselekménv tényálladéka fenforog-e, annak kiderítése szükséges, hogy a vádlottnál lefoglalt ingók csakugyan K. és D. tulajdonát képezték-e és igenlő esetben, hogy a tulajdonosok az ingókat a foglalás után vádlott tudta és beleegyezése mellett vagy a nélkül vítték-e el; a jelzett körülmények megállapítását azonban a törvényszék mellőzte, eme hiány folytán a törvényszék ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi oknál fogva megsemmisíteni és a törvényszéket az eljárás kiegészítésére és uj határozat hozatalára utasítani kellett. (1906 január 23. 769. sz.) f) Orgazdaság esetén. 477. A törvényszék vádlottakat a vétséggé minősített orgazdaságban és B. P. vádlottat a Kbtk. 129. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágásban azon az alapon mondotta ki bűnösnek, hogy vádlottak a vizsgálat, illetve a nyomozat rendén beismerték, miszerint az általuk megszerzett buza lopott voltát tudták, illetve B. P. vádlott azt gyanította. C.: A Tábla által változatlanul elfogadott ez a megállapítás az ügy felülvizsgálatára alkalmasnak nem tekintehető, mert nem foglaltatnak abban a vád tárgyát képező orgazdaság és tulajdon elleni kihágás tényálladékának megállapításához szükséges ama lényeges tényelemek, a melyekből okszerűséggel következtethető lenne, hogy a -v ádlottak tudták, illetve B. P. ötödrendü vádlott gyaníthatta, hogy az általuk megszerzett buza lopás következtében jutott birtokosának kezéhez. Minthogy pedig vádlottak beismerése nem vonatkoztatható jogkérdésre, hanem csakis oly tényekre, melyek alapján a törvényben meghatározott alkatelemek fenforgása megállapítást nyert, s minthogy a vizsgálati, illetve a nyomozati vallomásokra való utalás, melyeket a Curia törvény szerint figyelembe nem vehet, az ítéleti ténymegállapítás hiányát nem pótolja; ezek alapján az alsófoku biróságok ítéleteit megsemmisíteni és a törvényszéket uj főtárgyalás megtartására utasítani kellett. (1906 márcz. 13. 2599.) g) Intell. okirathamisitás esetén. 478. Az alsóbirósági ítéletek szerint özv. K. J.né (O. Anna) 1872 jan. i-én az r—i tjkvben foglalt ingatlanából egynegyedrészbeli illetőségét eladta O. Ivánnak, mely eladásról fia (K. F.) tudomással birt; ennek dacára az ingatlant anyjával tkvileg magára ruháztatta. Ezután K. F. az ingatlant F. J. és M. J.-ra, kik szintén tudták, hogy azt O. Iván már K. J.-nétől (O. A.) tulajdonul megszerezte, 1902.
