Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

212 Bp. 427., 429. §. désbe nem ejtette, mert a K. N. sérelmére elkövetett szándékos emberölésnél az erős felindulás esetét az 1. mellékkérdésre adott feleletükben előzően megállapították s az erre a cselekményre vonatkozóan feltett kérdéseknél követett rendszerből láthatták, hogy amennyiben a K. M. sérelmére elkövetett szándékos emberölésnél a II. főkérdésre igen-nel felelnek, ezzel kizárják az erős felindulás esetének a fenforgását, s erre tekintettel az esküdtek határozata nem homályos és nem is ellenmondó. (905. jun. 15. 5839.) 454. C.: A sem. panaszok alaptalanok, mert igaz ugyan, hogy az esküdtek határozatai egymásnak ellentmondanak annyiban, a menynyiben J. I., K. I. és G. A. vádlottra vonatkozó, igennel eldöntött kérdésekben az is benfoglaltatik, hogy a most nevezett vádlottak a cselekményt J. L.-ra vonatkozó hasonló kérdésre pedig az esküdtek tagadó határozatot hoztak, ez az ellentmondás azonban J. I., K. I. és G. A. vádlottakat illetően nem lényeges, mert a törvény alkalmazása szempontjából teljesen közömbös, hogy a cselekményt J L.-al együtt vagy nélküle követték-e el, a Bp. 427. §-ának 6. pontja szerint pedig csak a lényeges ellenmondás semmiségi ok. (906. január hó 25. 883.) 455/a. A Bp. 427. §. 6. p.-jára fektetett panasznak azért nincsen alapja, mert az esküdtek az egyik vádlottra nézve megállapították azt, hogy az ölést előre megfontoltan, a másik pedig nem előre megfontolva hajtotta végre, ebben a határozatban pedig ellentmondás ezáltal nem foglaltatik, a mennyiben a szándék bizonyos irányának egyik tettesnél való fenforgása és a másiknál való hiánya a tettes társaság megállapítását ki nem zárja. (1906. máj. 31. 5715.) = A C. I. t. által elvi jelentőségűnek kimondott határozat. Bp. 429. §. Érvényesíthető s. panasz esetén a C. más — hivatalból figyelembe veendő — de önmagában nem érvényesíthető s. ok alapján is intézkedhetik. 456. A C. a tsz. II. f. ítéletét a Bp. 385. §. 1. c) p.-ja miatt használt s. p. alapján felülvizsgálván, e s. p.-t elutasította, egyébként a következőképpen határozott: C.: Minthogy a vádlott javára megállapított enyhítő körülmények oly nyomatékosak és oly nagyszámuak, hogy azokra tekintettel, a fenforgó súlyosító körülmények daczára a Btk. 302. §-ában a könnyű testi sértés vétsége főbüntetéséül megállapított fogházbüntetés legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, s e szerint a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt: ennélfogva mindkét alsófoku bíróság ítéletének a vádlott fogház-, mint főbüntetése kiszabásáról rendelkező részét hivatalból megsemmisíteni kellett. (1905 szeptember 20-án 8148. sz.)