Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

204 Bp. 390. §. 1. p., 394- §• 3- P­mindkét cselekményére, vagy pedig azok egyikére vagy másikára és ezek közül melyikre vonatkozik s igy a semmiségi panaszban a sem­miségi ok világosan megjelölve nincs: ennélfogva a semmiségi pa­:nászt vissza kellett utasítani. (1906 május 31-én, 5722. sz.) Bp. 393- §• 1. P­A másodfokú bíróság előtt nem érvényesíthető uj bizonyí­ték gyanánt az, amelynek használatáról vádlott az elsőfokú bíróság előtt kifejezetten lemondott. 438. C.: A közvédőnek a Bp. 384. §. 9. p. alapján bejelentett semmiségi panasza alaptalan, mert vádlott már az elsőfokú tárgya­lás alkalmával kifejezetten lemondott arról, hogy a fömagánvádló előéletére vonatkozó bűnügyi iratok felolvastassanak, s ezzel lemon­dott az általa állított tényeknek ez uton való bizonyításáról is. Az ilyképen a Bp. 306. §-ának 2. bekezdése értelmében mellőzött bizo­nyítéknak újból való indítványozása nem tekinthető a Bp. 393. §-ára megengedett bizonyításnak, mert annak csak uj, vagyis oly bizonyí­tási eszközökkel van helye, melyek az elsőfokon mulasztásból, vagy előrelátás hiányából nem használtattak, mely eset ezúttal nem forog fenn. A kir. tábla tehát nem alkalmazta tévesen a törvényt, midőn a vádlott, illetve a közvédő kérelmét elutasította. (1906 febr. rí. 1110.) TJj bizonyítékok fölvételének megtagadása a T. által nem s. ok, ha a bizonyítékok nem döntők. 439. A felebbviteli főtárgyaláskor v. védője a bizonyítás kiegé­szítéséül P. és F. tanuk kihallgatását kérte arra nézve, hogy sértett ezen tanuk előtt a végrehajtás alkalmával a novatio megtörténtét bizonyító nyilatkozatokat tett. A tábla elutasította ezt az indítványt, mert az okirati bizonyí­tékkal és sértettnek a bíróság előtt eskü alatt tett vallomásával szem­ben sértettnek esetleges bíróságon kívüli nyilatkozatait bizonyítékul figyelembe vehetőnek nem találta. C.: Minthogy annak mérlegelése, vájjon a fenforgó adatok al­kalmasak-e a vádbeli cselekmény megállapítására vagy nem, a tény­kérdésben határozó alsófoku bíróságok ügyköréhez tartozik és mint­hogy a tábla az által, hogy a Bp. 393. §-a r. pontjának megfelelően a védő által javaslatba hozott bizonyitásfelvételt megtagadta, a véde­lem szempontjából a törvény rendelkezését vagy elvét meg nem sér­tette: annálfogva a Bp. 384. §-ának 9. pontjára fektetett semmiségi panasz alaptalan. (1904 április 12-én, 3347. sz.) Bp. 394- §• 3- P­Vádlott javára szolgáló perorvoslat beleegyezése nélkül nem vonható vissza. 440. C.: A 385. §. 2. p. fektetett semmiségi panaszt a védő az Írásbeli indokolás végén visszavonta ugyan, ámde mivel a visszavo­násra nézve a vádlott beleegyezése nem igazoltatott, azt Bp. 430. §.

Next

/
Oldalképek
Tartalom