Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

202 Bp. 387. §. 1. és ut. bek., 387. §. ut. bek., 388. §. 2. p. is az elsőbiróság Ítéletének G. M. bűnösségét megállapító részét a kir. ítélőtábla a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján megsemmisítette és őt a vád alul felmentette. Ellenben ifjú K. J. bűnösségét, miután ö jogos védelemben nem volt, ugy a reá kiszabott büntetést is helybenhagyta. (1905 nov. 9. 1934.) Bp. 387. §. ut. bek. A nem felebbező vádlott javára is megváltoztatandó az ítélet, ha a fölebbező vádlott javára szolgáló körülmény ránézve is fenforog. 432. A sz.-i j b i r ó s á g M. I. és Sz. R. vádlottakat a Ktk. 41. §-ában meghatározott közcsend elleni kihágásban bűnösöknek mondotta ki. Ez ítéletet M. I. vádlott fölmentése végett felebbezte, vSz. R. vádlott pedig az ítélet kézbesítése után, a jbirósághoz intézett beadványában kijelentette, hogy a rászabott büntetést — habár ártatlanságát bizonyítani képes — elszenvedi. A g y.-i t s z é k az I. bíróság ítéletének Sz. R. vádlottról rendelkező nem fölebbezett részét érintetlenül hagyta, ellenben M. T. vádlottra vonatkozó felebbezett részét megváltoztatta s e vádlottat felmentette. A C. ez ügyben ítéletet hozott. C. (Je. é. 216. sz.) : A Bp. 387. §-ának utolsó bekezdése szerint a felebbező vádlott javára szolgáló körülmény alapján, ha az más vádlottra nézve is fenforog, az ítélet az utóbbi javára is megváltoztatandó, habár felebbezéssel nem élt is. Indokok: A gy.-i kir. törvényszék azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének Sz. R. vádlottról rendelkező nem felebbezett részét érintetlenül hagyta, daczára annak, hogy az a körülmény, melynek alapján a kir. törvényszék az elsőfokulag elitélt másik vádlottat M. I.-t felebbezése folytán felmentette, reá t. i. Sz. R.-ra nézve is fenforgott, a törvényt, nevezetesen a Bp. 387. §-nak utolsó bekezdésében foglalt parancsoló rendelkezést nyilvánvalóan megsértette annál is inkább, mert a kir. törvényszék Sz. R. vádlottnak az elsőfokú bíróság ítéletére nézve tett előterjesztéséből tudhatta, hogy ez a vádlott sem ismerte el az ellene emelt vád alaposságát. (1906. ápr. 9. 3746.) Bp. 388. §. 2. p. S. panasz az ítélet kihirdetésekor nyomban bejelentendő. 433. C: A Bp. 385. §-ának 2. p. alapján érvényesített sem. panasz visszautasítandó volt, mert a Bp. 388. és 430. §§-ai értelmében a semmiségi panasz az ítélet kihirdetése esetében nyomban bejelentendő, vádlott és védője azonban a kihirdetésről felvett egyzőkönyv és a törvényszék jelentése szerint az ítélet kihirdetése alkalmával a Bp. 385. §-ának 2. p. alapján nem jelentettek be semmiségi panaszt, az írásbeli indokokban tehát azt már többé nem pótolhatták. (1905 augusztus hó 30-án, 7659. sz.)