Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp. 264. §. 1. p., 268. §. 1 bek '57 tettleg bántalmazták és fenyegették es éppen ezért bántalmazóik megbüntetését nem kívánják és kártérítésre sem tartanak igényt. (1906. évi február hó 6-án, 739. sz.) — E határozatok h e l.y t e 1 e n e k, mert ellenkeznek a 264. §. 3. p.-jával, mely szerint a vádtanács a beszámithatóságot kizáró okok közül csak az elmezavart s a gyermekkort mérlegelheti eljárást megszüntető okokként, mig a jogos védelem kénlésében csak az itélőbiróság határozhat. K törvényi rendelkezés nem kerülhető meg ugy, mint ezt jelen határozat teszi, hogy t. i. a jogos védelem kifogását a 204. i. p. alá vonja, már csak azért se. mert a jogos védelemben elkövetett delictum bűncselekmény ugyan, csakhogy az a törvény értelmében a tettesnek be nem számitható. R kérdés eldöntését pedig a törvény az itélőbiróságnak tartotta fenn. Bp. 268. §. 1. bek. Az ügyiratok előleges áttétele a főtárgyalási birósághoz v. szabadlábra helyezése kérdésében. 324. A kecskeméti k i r. tsz.: A vádtanács az ügyészség azon indítványát, hogy az iratok a tsz. mint büntető birósághoz tétessenek át, hogy ez Z. B. Gy. terhelt előzetes letartóztatásának fentartása tárgyában határozatot hozhasson, elutasítja. Indo k o k : Kiutasítandó volt az indítvány, mert a Bp. 268. §-a értelmében az ügyiratok csak akkor teendők át a törvényszékhez, mint büntető birósághoz, ha az ügyben érdekelt v a 1 a m e n n y i terhelt a Bp. 256. §-ában előirt határidő alatt kifogást nem tett, vagy arról kifejezetten lemondott, ez a határidő pedig még 1c nem járt. ( [905 június 20-án. 5141. sz.) B pesti T.: A fennforgó esetben nem volt semmi perjogi akadálya annak, hogy a vádtanács az ügyiratokat azon idő alatt, mig a szabadon levő többi terheltnek a vádirat kézbesittetik, a vádirat ellen kifogással nem élt fogva lévő Z. B. (iy. terhelt előzetes letartóztatásának további fentartása tárgyában leendő határozathozatal végett a Bp. 268. §-a szerint erre illetékes törvényszékhez áttegye s merőben téves és helytelen volt a vádtanácsnak a neheztelt végzésében elfoglalt az az álláspontja, melynél fogva a Bp. 256. §-ábah jelzett határidő függőben létére való hivatkozással, az ügyiratoknak a szükséges birói határozat meghozatala czéljából a törvényszékhez leendő átíé telét megtagadta, mert a vádtanács az ügy adataiból tisztában lehetett azzal, hogy a fogva levő s a vadirat ellen törvényes időben kifő gásokkal nem élt Z. B. Gy. előzetes letartóztatása fentartásának kérdése, figyelemmel különösen a Bp. 147. §-ában foglalt rendelkezésekre, birói intézkedésre vár, s mert a I'.]). 268. §. szerinti határozat meghozatala után mi sem gátolta volna az iratoknak a vádtánácshoz való visszaküldését s a Bp. 256. §-a szerinti eljárásnak a szabadon levő terheltekkel szemben leendő folytatását. Mindezeknél fogva az ügyésznek a neheztelt végzés elleni fel folyamodását alaposnak kellelt elfogadni s a vádtanácsot a feltolva-