Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

I 20 Btk, 461., 465. §; Állami gazdasági intéző nem közhivatalnok. 251. C.: A kir. tábla helyesen mellőzte a vád.beli cselekménynél ;i Btk. 270. §. 2. p. alkalmazását, mert sértett fömagánvádló mint á 1 1 a m i g a z d a s á g i i n t é z ö oly közhivatalnoknak nem tekint hető, kinek közhivatalnoki minősége a Btk. 461 §. meghatározása alá vonható volna. (905. okt. i r. 8706.) A z országos m. kir. chemiai intézet igazgatója közhivatalnok. 252. C: Az orsz. m. kir. chemiai intézet igazgatója, mint a Btk. 461. §-ában körülirt közhivatalnok, ügyköréhez tartozó ügyekben hatósági teendőt végez s igy az e minőségben szabályszerűen kiállított iratok közokiratoknak tekintendők. (1905. decz. 29. 11,229.) Vasúti pénztáros által elkövetett sikkasztás. 253- Vádlott 1902. évi ápr. hó i-töl ezen év jul. hó 12-ig terjed'1' idő alatt Budapesten a m. kir. államvasutak keleti pályaudvaráriái, ahol mint havidíjas államvasuti pénztáros volt alkalmazva, az eladás végett kezére bizott vasúti menetjegyek eladási árából 6000 K. készpénzt több részletben jogtalanul saját ezéljaira fordított. C.: E cselekmények arra való tekintettel, bog}- vádlott azzal volt megbízva, hogy a reábízott személyjegyeket az utazóközönségnek eladva, az azokért bevett készpénzt szolgáltassa be és hogy a vádlott maga a reábízott dolog, a vasúti személyjegyek állagát, illetőleg az ezek egyenértéke gyanánt bevett készpénzt saját ezéljaira fordította, helyesen minősítette a Btk. 462. §-ának J. tételében meghatározott s ezen szakasz 2. bekezdése, valamint a 484. §. szerint büntetendő hivatali sikkasztás bűntettének. (903. decz. 29. 10,541.) Btk. 465. §. Közhivatalnok megvesztegetése. 254. K. V. mint főszolgabíró és dr. R. A. mint körorvos elfogadták a 800, illetve a 600 k.-nát Sz. E. vádlottól és pedig azon tudattal, hogy utóbb nevezett tőlük ennek fejében a hivatalos minőségükben felsőbb meghagyásra teendő véleményükben a második gyógyszertár engedélyezése iránt beadott kérelem elutasítását javasolják. C.: Kétségtelen, hogy dr. R. A.-nak nem mint magánembernek, hanem mint közhivatalnoknak adatott a jutalom egy teljesítendő ténykedéseért s hogy Sz. E. ezt azzal a czélzattal adta, hogy a főbíró és körorvos az ő érdekeinek megfelelő jelentést tegyenek a felsőbb hatóságokhoz. E tény megállapítása után sikerrel nem panaszolhatja dr. R. A. azt, hogy Sz. E. czélzata nem lett megállapítva, valamint azl sem, hogy a jutalom neki nem mint körorvosnak adatott. Minthogy pedig Sz. E. vádlott volt az, a ki a közhivatalnokoknak a jutalmat önkényt ajánlotta fel, tehát a kezdeményező ő volt, az a pausza, hogy vádlottársai kényszeritették a pénz átadására, ligvelembe vehető sem volt.