Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 415., 416. §. 244. C.: Minthogy vádlott a Btk. 72. és 66. §§-ai alapján a csalárd bukás büntette helyett annak vétségében mondatott ki bűnösnek s ekként vád löt 1 csak a Btk. 416. §-ában a vétségre megállapított hivatalvesztésre ítélhető: annálfogva a tábla a büntetési tételt a mellékbüntetés kiszabása tekintetében meg nem tartván, ítéletét c részben a Bp. 385. §-ának 2. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt hivatalból megsemmisíteni s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből álló mellékbüntetést mellőzni kellett. (1903. évi márczius 19-én, 2510. sz.) —- Állandó gyakorlat. Btk. 416. §, 3. p. Rendes mérleg készítése csak a második naptári év végén kötelező. 245. C.: A Kt. 26. §-a szerint a kereskedő minden évben tartozik cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról mérleget készíteni, amenynyibén kereskedelmi könyvek vezetésérc kötelezve van. A mérleg készítésére meghatározott év alatt azonban, a kereskedelmi szokáshoz képest, a naptári év értendő, mely január hó első napjával kezdődik, és deczember hó utolsó napjával végződik. Ebből kiindulva — minthogy a F. K. által [897. évben berendezett rőfösárüüzlet S. F.-né mint czégtulajdonos nevére csak 1901 április 13-án jegyeztetett be, ettől fogva pedig ugyanez év deczember végéig egy teljes naptári év el nem telt s ugyanazon üzlet 1902. évi november 22-én csőd alá került és minthogy eszerint S. F.-né vádlottnak a mérleg készítésére vonatkozó kötelessége sem az 1901., sem az ic>o2. évben be nem következett: annálfogva az alsófoku bíróságok tévesen alkalmazták a törvényt, amidőn a vádbeli cselekmény minősítésénél a Btk. 4TŐ. £-ának 3. pontjában megjelölt mulasztást is alapul vették. (905. jan. 10. 234.) Btk. 416. §. 4. p. A czégtulajdonos akkor is felelős, ha az üzletvezetésbe be nem folyt. Csődkérvény beadásának elmulasztása. 246. C.: A megállapított tényekből okszerűen következtethető, hogy a ,,F. K. utóda" czégnek S. F.-né volt a tulajdonosa, F. K. vád. pedig ennek üzletvezetője és hogy a csőd S. F.-né vádlott ellen rendeltetett el, s miután a Btk. 414. és 416. §§-ainak eseteiben a büntetendő vagyonbukást a vagyönbukott követi el, kétséget nem szenved, bog}- a vádbeli cselekménynek csak S. F.-né vádlott lehet a tettese. Habár az üzlet a forgalom nagyobb terjedelménél fogva a kisipar körét meghaladta, és igy S. F.-né vádlott kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve volt, sem ő, mint czégtulajdonos, sem F. K. vádlott, mint üzletvezető oly kereskedelmi könyveket, melyekből az üzlet menete s a vagyoni állapot kideríthető volna, nem vezetett. F ténykörülményekből a kir T. helyesen vonta le azt a következtetést,