Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 41 í., 414. §. okirat hamisítás bűntettét, hanem községi hamis bizonyítvány kiállításának vétségét követi el, miből következik, hogy annak a személynek ugyanily cselekménye, aki nem községi előljáró, közokirat hamisítás bűntettének nem minősíthető. (1905. márcz. 2. 1940. sz.) Btk. 414- §• 3. PZálogjog engedélyezése által a csalárd bukás bevégeztetik, habár a hitelező később a zálogjogról lemond. A kedvezményezett hitelező nem büntethető. A cs. bukás a vétkes bukást absorbeálja. 242. Ifj. S. E. vádlott 1899. decz. elején lett fizetésképtelen, mikor a H. és B. czég végrehajtással megtámadta. Fizetésképtelenségét L. S. czégnek, mely 18.000 K. erejéig hitelezője volt, 1899. deczember 15-ikén bejelentette s ekkor L. Gy. tanácsára a czég részére 18.000 K-s váltót állított ki, mely azonnal volt perelhető, miáltal a czéget oly helyzetbe juttatta, hogy cz a váltó alapján még egészben le nem járt követelését nyomban érvényesíthesse, zálogjogot szerezhessen. A czég már 1899. deczember 18-án biztosítási végrehajtást vezetett ifj. S. E. vádlott ellen s lefoglaltatta összes üzleti felszerelését. C.: Ifj. S. E. vádlottnak az a ténye, hogy fizetésképtelenségének tudatában egyik hitelezője javára részben még le nem járt követelésének érvényesítése czéljából azonnal peresíthető váltót állított ki s e hitelező a váltó alapján negyednapra biztositási végrehajtás utján zálogjogot szerzett is, a Btk. 414. §-ának 3. pontjában meghatározott zálogjog engedélyezés fogalmának felel meg, és minthogy már maga az a kedvezmény, melynélfogva vádlott fizetésképtelen állapotában módot nyújtott egyik hitelezőjének zálogjog nyerésére, a többi hitelező megkárosítását czélzó akaratra vezetendő visza: ifj. S. E. vádlott cselekménye a Btk. 414. §-ának 3. pontjába ütköző s az ezáltal okozott kárnak 4000 K-t meghaladó összegére tekintettel, a Btk. 415. §-a 1. bekezdésének első tétele szerint büntetendő csalárd bukás bűntettének tényálladékát teljesen kimeríti. Az a körülmény, hogy a hitelező szerzett végrehajtási zálogjogáról később lemondott, vádlott bűnösségének megállapításánál nem vétetett figyelembe, mert a csalárd bukás büntette a zálogjog megszerzésére alkalmas váltó kiállításával s a zálogjog megszerzésével befejeztetett, a bűntett tényálladékához tartozó káros eredmény utólagos elhárítása pedig nem vonja maga után a bűnösség megszűnését. L. Gy. vádlott terhére tényül meg van állapítva, hogy ifj. S. E. az ő tanácsára állította ki a 18,000 K-ás váltót és mulasztotta el a csődkérvény beadását. Tekintve, hogy L. Gy. vádlott azáltal, hogy a czég valódi követelésének biztosítására törekedett, c czélból az ifj. S. E. által kiállított váltót átvette s annak alapján zálogjogot eszközölt ki, az ifj. S. E. és a czég közt létrejött kötelmi jogviszonyból származó hitelezői jogokat gyakorolta: ebbeli cselekménye a Btk. megtorló rendekezései alá nem esik még abban az esetben sem, ha 8