Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

648 Kereskedelmi törvény. czégü csupán egyik vagy másik telepére vonatkozóan helyileg nem korlátozható. (Bpesti tábla 1905 márczius 22. 661. sz. a.) 41. §. 1705. Egy és ugyanazon czég alatt folytatott több kereskedelmi telep számára csak az összes telepekre kiterjedő jogkörrel rendelhető czégvezető; ehhez képest a főtelepnél bejegyzett czégvezetői felhatalmazásnak hatálya a fióktelepekre is kiterjed; miért is ez a czégvezetői felhatalmazás, a kereskedelmi törvény 41. §-ának rendeleténél fogva a fióktelep czégjegyzékébe is bejegyzendő. (Bpesti tábla 1905 szeptember 19. 2587/1905. sz. a.) 43- §• 1706. A fennálló kereskedelmi szokás szerint a üzletvezető abban az esetben, ha a megrendelőknek anyagi megbizhatóságát is vizsgálni köteles, a részére kikötött proviziót csak a tényleg befolyt vételár után igényelheti. (Curia 1904 deczember 20. 27/1904. sz. a.) 1707. A kereskedelmi meghatalmazott kezéhez — rendszerint joghatálylyal — eszközölhető fizetés vagy fedezetnyujtás hatálytalannak tekintendő a megbizóval szemben akkor, ha a fizetés, illetve fedezetnyujtás a szokástól eltérően vagy a harmadik személy által is mert vagy rendes kereskedői gondosság mellett felismerhető, megszorított jogkört túlhaladó módozatok szerint történt és a meghatalmazott a fizetést, illetve fedezetet nem juttatta el a megbizóhoz. A felek perbeszédeiből s a kereseti vételt közvetlenül megelőző összeköttetést visszatükröző levelezésekből azonban a felperes kifogásaival szemben viszont megállapítható az is, hogy Sch. P. nem csupán, mint a felek közti vételi ügyleteket közvetítő ügynök, hanem mint a felperesnek üzleti telepén kivül alkalmazott kereskedelmi meghatalmazottja járt el stb. Eldöntés tárgya ezek után csak az, vájjon az alperes részéről vitatott megállapodás a felperest kötelezi-e, s hogy a kereseti vételárnak a 23. alatti váltóval történt fedezése felperesre nézve joghatálylyal bir-e? A periratokhoz csatolt számlákban az alperes á vételáraknak készpénzzel való kiegyenlítésére hivatott fel, továbbá alperes maga is azt adja elő, hogy a felperesre nézve a kőolajgyárak között az 1901. évi áprili^ hó végéig terjedő hatálylyal létrejött kartell határozmányai voltak irányadók s ezek szerint a kőolajgyárak s igy felperes is csak készpénz fizetés mellett adhatták el áruikat a vevőknek, még pedig 8 napon belül történő fizetésnélVs%-skontóval, 30 napi határidő alatt teljesitendő fizetésnél skontó nélkül. E szerint a vételár kiegyenlítésének alperes előtt is ismeretes rendszerinti módja a készpénzfizetés volt. Ha már most alperes ettől eltérő vételárrendezési módozatot kivánt igénybe venni, s ez iránt Sch. P.-val mint meghatalmazottal a felperest is kötelező megállapodásra lépni, akkor a saját érdekében is őt terhelő gondosságból folyóan a felperesnél tudakozódni tartozott volna, vájjon Sch. a vételár fedezetéül váltót is átvehet-e, ha pedig a tudakozódást elmulasztotta, a szó-