Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

630 Zárlat. 237—254. §§. 1665. A zárgondnok jogköre nem terjed ki arra, hogy a hitelezők egyikének érdekében bármelyik más foglaltató hitelező ellen igénykeresettel felléphessen. (Curia 1905 november 17. I. G. 251— 1905. sz. a.) 1666. A birósági végrehajtó által a zár alá vett ingatlanba bevezetett zárgondnok az ingatlan termésének megvédése végett csendőri karhatalom kirendelése végett a csendőrséghez közvetlenül fordulhat. (Belügyminisztérium 1905 április 28. 24,407. III. a.) 1667. Zárlat és biztositási végrehajtás egy kérvényben nem kérhető. A k i r. Ítélőtábla: K. S. felperes a kaposvári kir. törvényszékhez f. évi június 12-én 5607/1905. p. sz.a. beadott kérvényében özv. K. S.-né és K. G. alperesek ellen zárlat és biztositási végrehajtás elrendelését kérte. Minthogy azonban az 1881. évi LX. t.-cz(-nek a biztositási intézkedéseket tárgyazó IV. czime a biztositási végrehajtásról és a zárlatról külön fejezetben intézkedik; minthogy mind e kétféle biztositási mód különnemű igények biztosítására szolgál is; minthogy tehát ily különnemű törvényes intézkedések alá eső két külön eljárás egy közös kérvénynyel folyamatba nem tehető s az ilyen beadvány érdemileg el nem intézhető: ugyanazért az elsőbiróság végzését az 1881: LIX. t.-cz. 39. §-a o) pontja, illetőleg az 59. §. második bekezdése alapján hivatalból megsemmisiteni s az 5607/1905. p. számú kérvény és mellékleteinek folyamodó részére való visszaadását elrendelni kellett. A kir. Curia: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a másodbiróságnak a biztositási végrehajtás és zárlat tárgyában hozott végzése nem tartozik a végrehajtási törvényben helyenként megjelölt azok közé a végzések közé, melyek ellen a harmadbirósághoz felfolyamodásnak helye van. (1905 október 12. 8335.) 1668. Az ideigl. perrendtartás 432. §-a értelmében u. i. a végrehajtási eljárás során csak a biróilag kirendelt zárgondnok szorítható számadás előterjesztésére. B. A. azonban nem volt zárgondnok. De Cz. Gy. volt zárgondnok a saját számadásának előterjesztését tárgyazó 2053/1904. sz. alatt beadott kérvényében azt jelentette be, hogy 1901. év július hó végén a zárgondnoki kezeléssel azért hagyott fel, mert B. A. tudatta vele, hogy adósaival másképp egyezett ki, B. A. pedig azt állítja, hogy a végrehajtási zárlattól elállott. Ebbeli állításának való voltára mutat az a körülmény, hogy később, 1903. július hó 28-án G. A. a 10,169/1903. sz. végzés alapján ugyanazon ingatlanokra végrehajtási zárlatot foganatosítván Zl. J.-t vezette be zárgondnoknak, a mi az ideigl. perrendtartás 483. §-a értelmében meg nem történhetett volna, ha a házbérjövedelmek zár alatt tartattak