Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

182 Bp. 427- §• 6. p. lendő semmiségi ok, a Bp. 427- §-ának 6. pontjára hivatkozással, az panaszoltatik, hogy az esküdtek határozata ellenmondó azért, mert O. M., ki a közlemény anyagát szolgáltatta, felmentetven, vádlott, mint a ki ezt az anyagot csak feldolgozta, nem lett volna elítélhető. Minthogy azonban a tettességgel vádolt több személy közül egyiknek felmentéséből nem lehet a másik cselekményének büntetlenségére következtetni, az esküdtek határozatában ellenmondás nem ismerhető fel. (1905. jan. 18. 490.) Az esküdtek fölmentést maga után vonó verdiktjével szemben, azon a czimen, hogy az önmagának ellentmondó, csak a verdiktnek a vádlottak előtt való kihirdetése előtt lehet a helyesbitő eljárást indítványozni s ennek megtagadása miatt szintén csak ez időpontig lehet a vádló részéről a semmiségi panaszt sikerrel bejelenteni. 439. A szatmárnémeti-i tsz. mint esküdtbiróság halált okozó súlyos testi sértéssel terhelt négy vádlott ügyében következőleg irélt. K. E. és V- A. vádlottakra nézve az esküdtek könnyű testi sértést állapítottak meg. — minthogy azonban e miatt indítványt senkisem tett (Btk. 312. §.) : ezeket a vád alól magáninditvány hiánya miatt fölmentette. B. J. és Ty. Gy. vádlottakat az esküdtek bűnösnek mondották ki a Btk. 307. §-ának 1. bekezdése szerint büntetendő, halált okozó testi sértésben, e mellett azonban igennel feleltek arra a kérdésre, hogy ők e cselekményt a jogos védelem határainak félelemből és megzavarodásból történt túllépésével követték el (79. §. 3. bek.). A tsz. ezeket is fölmentette: mert a 307. §. 1. pontjában emiitett erős felindulás a sértett jogtalan vagy fenyegető magatartása következtében is keletkezhetett és igy nincs ellenmondás abban, hogy az esküdtek nem a 307. §. 2. bek. alapján mondták ki vádlottak bűnösségét, és mégis igennel feleltek arra a kérdésre, hogy ők a jogos védelem határainak büntetés alá nem eső túllépésével cselekedtek. A kir. ügyész a Bp. 427. §-ának 6. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be az ítélet ellen a miatt, mert az esküdtek határozata önmagának ellentmondó. A C. e semmiségi panasz felülvizsgálatánál a Bp. 370., 372. és 374. §-ait s a 427. §. 2. bek.nek azt a rendelkezését vette alapul, hogy a vádlót ez a §. 6. pontjában meghatározott semmiségi panasz csak akkor illeti meg, ha miattuk a főtárgyalás folyamán felszólalt vagy semmiségi panaszát bejelentette. A C. határozata szerint a vádlónak a 370. §. alkalmazását addig kellett volna indítványoznia, a mig az esküdtek verdiktje vádlottak előtt a 372. §. értelmében kihirdetve nem lett, s ugyanez ideig kellett volna indítványának el nem fogadása miatt a semmiségi panaszt bejelentenie. C. :A semmiségi panasz visszautasittatik. Indokok: Az esküdtbirósági főtárgyalás jegyzőkönyvében feljegyzett tényekből világosan látható az, hogy miután az esküdtek főnöke a Bp. 369. §-ában foglalt szabályoknak megfelelően a kérdéseket a reájuk adott válaszokkal együtt felolvasta s miután ezt követőleg sem a bíróság nem látta szükségét valamely ok miatt