Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

i6ő Bp. 383. §. II. a) és 383. §. III. 2. a) p. §-ának megfelelőleg csak az eljárás folyamán felmerült bizonyít kai, az azokból megállapított tényeket és az ezekből levont jogi vetkeztetésekel tartalmazza. (1905. máj. 18. 955. sz.) Bp. 383- §• II- a)A kit az itélet marasztal, jogosult perorvoslattal élni. 401. G.: A C. a kiadó czégnek, mely a közzétételre köteleztetett, a perorvoslatra való jogosultságát megállapította. Habár ugyanis a Bp 383. §. II. a) p. és 430. §-a csak vádlottról szólanak, a czég pedig vád alá helyezve nem volt s ellene főtárgyalás nem rendeltetett el, mégis, minthogy a Bp. a „vádlott" kifejezést a 13. §. meghatározásától eltéröleg azokra is alkalmazza, kikre nézve felmentő vagy elitélő határozat hozatott (327. §. 1. bekezdésének 4. pontja), az esküdtbíróság ítélete pedig a czég ellen marasztaló intézkedést tartalmaz: a marasztaltnak a semmiségi panasz használatára való jogosultságát megállapítani kellett, mert csak így van biztosítva a Bp. 3S4. §11. pontjában foglalt, az eljárás egyik legfontosabb mozzanatát érdeklő semmiségi oknak érvényesithetése. (1905. jan. 12. 328.) Bp. 383. §. III. 2. a) p. Midőn a kir. ügyész az ujrafelvétel folyamán is, habár enyhébb minősítés alá eső cselekményre nézve (hivatali vétség helyett becsületsértés) föntartja a vádat: a sértett mint pótmagánvádló nem járhat el. Az általa e minőségben bejelentett perorvoslat tehát, mint a törvényben kizárt, visszautasítandó. 402. Ifj. Sz. I. ama panasza folytán, h. őt K. Gy. a mohácsi mezőrendőrök őrmestere arczul ütötte s eképpen tettleg bántalmazta, a büntető eljárás levezettetvén, a nevezett vádlott a Btk. 473. §-ába ütköző, hivatali hatalommal való visszaélés vétségében bűnösnek mondatott ki. K. Gy. vádlott ujrafelvétel iránti kérelmet terjesztvén elő, a kir. törvényszék ujabb ítéletében a kir. ügyészi indítvány elfogadásával azt állapította meg, hogy a vádlott nem tekinthető oly közhivatalnoknak vagy hatósági közegnek, a ki a Btk. 473. §-a keretébe vont hivatali vétség elkövetésével volna terhelhető és K. Gy. a Btk 261. §-a alapján csak tettleges becsületsértés vétségében mondotta ki bűnösnek. Pécsi T.: Nyilvánvaló mindezekből, hogy ifj. Sz. I. a személye ellen elkövetett jogtalan cselekmény tekintetében teljes elégtételt nyervén, annál kevésbé volt jogosítva a vád képviseletét pótmagánvádlói minőségben átvenni, mert hisz a vádat a kir. ügyész az ujrafelvétel folyamán sem ejtette el, hanem csak a minősítés tekintetében változtatta meg: a Bp. 383. §. III. 2. a) értelmében pedig sértetti minőségben sem bir jogosultsággal arra, hogy a vádlottat bűnösnek kimondó itélet ellen a vádlott terhére felebbezéssel élhessen. A Bp. 422. §-a rendelkezésénél fogva tehát a Bp. 401. §. 3. pontja értelmében a 389. §. alapján az ifj. Sz. I. által bejelentett, a