Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

76 Btk. 260. §. 260. §. nek minden ismérvét kimerítik, és különösen kimerítik azt az ismér­vet, hogy a büntetendő cselekmény elkövetésével való vádolás ható­ságnál történt, mert a Btk. 164. §-ának a rendelkezése szerint a kir. igazságügyminiszter hatóság. (1904. nov. 30. 9830.) Csendörök alaptalan vádolása tettleges bántalmazással. Bűnösség. 215. CL: Vádlott a honvédelmi minisztériumhoz beadott feljelenté­sében B. Gy. és Sz. Gy. v—i örsbeli csendőröket azon valótlannak bizo­nyait váddal illette, hogy őt hivatalos eljárásuk közben tettleg bán­talmazták. E tények, tekintettel a Btk. 260. §-ára, büntetendő cse­lekmény tényálladékát megállapítják. (1904. márcz. 2. 1983.) Az a körülmény, hogy a vád nem bizonyult valónak, nem jelenti azt, hogy valótlannak bizonyult. 216. CL: Az a tény, hogy a vádlott a sértett magánvádlók ellen a kezéhez szolgáltatott több gyan'uok (két egyén bemondása) alapján tette a feljelentést és hogy a magánvádlók ellen lefolyt bűnügyben hozott határozat szerint a vád valónak nem bizonyalt ugyan, de me­rőben valótlannak sem, a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás tényálla­dékát ki nem meriti. (1903. okt. 27. 8722. sz.^ 217. CL: Tévedett a tsz. abban, hogy egyértékesnek vette e téte­leket: «valótlannak» bizonyult (Btk. 260. §.) és illetve «valónak nem bizonyait.)) (Btk. 263. §.) Sok dolog ment és megy \égbe, sok állítás esik, amelynek valóságát nem lehetett és nem lehet meggyőzően kimatatni, a melynek a valósága tehát be nem bizonyult; de ha nem sikerül is valakinek a maga állítása valóságáról másban meggyőző­dést keltenie, még nem következik, hogy annak az állitásnak a fogla­latja — valótlan. Adott esetben nem bizonyult valónak annál kevésbbé valótlan­nak az, amit a bűnjeles levél állit. Minthogy pedig vádlottnak a levélben foglalt az a tényállítása, hogy sértett pénzügyőr ő tőle 10 K-át kért, azt ígérve, hogy az esetben (ném fogja beterjeszteni az észlelt szabálytalanság miatt ellene felvett tény­leirást, s miután ő| la íkért 10 koronát nem adta meg, az reá fegyvert fogott, vádlóra nézve és pedig ép hivatali eljárását illetően, meggya­lázó, annálfogva vádlott a Btk. 261. §. első tételébe ütköző és a 272. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő becsületsértés vétségében vált bűnössé s az neki fel is rovandó, mert vádba vett állításának valódi­sága (Btk. 263. §. u. bek.) be nem bizonyalt. (1904. nov. 22. 7281.) 218. iCL: A semmiségi panasz, mint alaptalan, azért utasíttatott el, mert a kir. T. azt állapítván meg, hogy a vádlottak által a m. kír. belügyminiszterhez beadott feljelentésben felhozott tények valótlanok­nak nem bizonyultak, a Btk. 260. §-ában meghatározott bűncselekmény megállapítása helyesen mellőztetett. (1904. decz. 28. 10,709.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom