Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 215., 221. és 222. §§. 6 7 (kihallgatni és őt az eskü szentségére és a hamis eskü következmé- 2l5- §• nyeire figyelmeztette, kihallgattatása után pedig vádlott vallomására az esküt letette. Minthogy a sommás ügyviteli szabályok 54- §-a szerint csak az kívántatik meg, hogy ennek és illetőleg az 1868. évi LIV. t.-cz. 200. §-ában rendelt figyelmeztetésnek megtörténte említtessék a jegyzőkönyvben, tehát nincs megszabva, hogy a vallomástétel uténi ujabbi figyelmeztetés a jegyzőkönyvben szintén felemlittessék: ehhez képest a jegyzőkönyvből a megkivánt alakszerűség be nem tartása megállapitíható nem lévén, az alaki hiány a vádlott felmentése alapjául nem szolgálhat (1904. szept. 12. 7610. sz.) Gondatlan hamis eskü. Az eskü szentségére való figyelmeztetésben a hamis eskü következményeire való figyelmeztetés bennfoglaltatik. 190. A T. vádlottat a terhére rótt hamis tanuzás bűntettének vádja alól 221 • §. a EF. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentette, mert a vádlott a hamis eskü következményeire nem figyelmeztettetett s nem értesíttetett arról sem, hogy vallomására esküt kell tennie, következően, hogy az eskü kivételénél a törvényben előirt alakszerűségek be nem tartattak. CL: Vádlott vallomására történt megesketése előtt az «eskü szentségére» figyelmeztettetett s i!gy az ő tanúvallomása törvényes alakszerűségek nélkül kivettnek azért nem tekinthető, mert az eskü szentségére való figyelmeztetés tényében lényegileg benfoglaltatik a hamis eskü következményeire történt figyelmeztetés is. A tényekből tehát jogszerűen az következik, hogy a v. tette büntetendő cselekmény tlényálladékát állapítja meg, abból a tényből pedig, hogy a kérdéses váltó birtokosaként nemi a debreczeni| takarékpénztár, hanem Z. L. lépett fel, az a következtetés vonható le, hogy vádlott nem tudatos czélzattal, hanem a kötelességszerű figyelem és gondosság elmulasztásával, vagyis büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanságból esküvel erősítette meg hamisnak bizonyult tanúvallomását, mely cselekménye nyilván a Btk. 221. §-ába ütköző gondatlanságból tett hamis tanuzás tényelemeit meríti ki. (1904. márcz. 24. 2797.) Reábirás hamis tanuzásra konkludens cselekedetekkel. Több tanú reábirása anyagi halmazat. 191. Vádlott N. Á. utasítást és útiköltséget adott M. J. nevü gazdatiszt- 222. §. jének, hogy ez 4 egyénnel menjen be a kaposvári járásbirósághoz a végett, hogy ott tegyenek tanúságot N. M. végrendelkezéséről. Ezek M. J. vádlottal tényleg Kaposvárra mentek, ahol valamennyien N. Á. vádlottal találkozva, együtt mentek a járásbirósághoz s ott a végrendelkezés megtörténtének tanúsítására vonatkozó jegyzőkönyv vétetett fel, vagyis N. Á. vádlott a néhai N. M. koholt szóbeli végrendeletét a kir. járásbiróság által hivatalos okiratba foglaltatta. CL: Minthogy e tények megállapítják, hogy N. Á. vádlott hagyatéki ügyben, tehát polgári ügyben vádlott társait a néhai N. M. nevében 5*