Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 96. §. 49 azonban nevezett vádlottnak a felsorolt tényekre alapított összes tény- 95- §• kedései a czél egységénél fogva csupán a Btk. 95- §-ának tekintete alá leíső eszmei halmazatot állapítják meg és ehhez képest a tábla a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesefci, midőn nevezett vádlottnak összes ténykedéseit egy büntetendő cselekménynek vette és azt a Btk. 95. §-a rendelkezésének megfelelően a legsúlyosabb büntetési nemet megállapító fegyházzal büntetendő, a Btk. 401. §., 403. §-ának 1. pontjába ütköző magánokirathamisitás bűntettének minősítette. (1904. jan. 12. 300.) Életfogytig tartó fegyház mint összbüntetés. 137, C: A Btk. 96. §-a rendelkezése kiterjed mindennemű bzabad- 96- §• ságvesztés-büntetésre, miután a törvény e tekintetben kivételt nem állapit meg. A Btk.-nek következő §-ai már csak arról intézkednek, hogy a szabadságvesztés-büntetések mikép alkalmazandók és arról, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésnek leghosszabb tartama mily megszorításokkal emelhető feljebb; abból pedig, hogy ez intézkedésekben az; életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésről nincs szó, nem vonható le az a következtetés, hogy e büntetésre vonatkozólag a törvény kivételt akar tenni. A Btk. 104. §-ában felsorolt esetekben is ezek a határozatok nyernek alkalmazást. A később hozott és életbeléptetett törvény, vagyis a Bp. 517. §-a is azt rendeli, hogy ha valakit különböző jogerős ítéletekkel több szabadságvesztés-büntetésre ítéltek: a büntetések utólag összbüntetésbe foglalandók, tehát ez a törvény is általánosságban szabadságvesztés-büntetésről rendelkezik, s minthogy kivételt ez sem állapit meg, nyilvánvaló, hogy a szabadságvesztés-büntetés alatt ugy a határozott ideig tartó, mint az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés értendő. Ennek következtében nem mondható, hogy az esetben, amikor határozott ideig tartó szabadságves:tés büntetés életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel találkozik, a törvény szerint nincs helye az összbüntetés alkalmazásának. (1904- ápr. 27. 3008 ) Ugyanazon növel többek által egymás után elkövetett erőszakos közösülés (232. §) a tetteseket és segédeket illetőleg anyagj halmazat. 138. Vádlottak egymás után közösültek sértettel s mialatt egyikük íe cselekményt elkövette, a többiek sértettet lefogva tartották. Vádlottak az alsófoku ítélet ellen semmiségi panaszt jelentettek be, mert az ellenük, mint tettesek ellen megállapított cselekményükön felül elkövetett tevékenységük miatt megannyi külön büntetendő cselekményekben mint bűnsegédek nyilváníttattak bűnösöknek, holott a terhekre rótt lösszes tettek nézetük szerint csak folytatólag elkövetett egy büntetendő cselekménynek lettek volna minősitendők. C: Ez a nézet téves, mert vádlottak a tettességük megállapítására alapul szolgált cselekmények elkövetése után azoktól egészen, különállóan a társaik által szándékolt és véghezvitt közösülési tények. mindGrill-féle Döntvénytár XI. k. 4