Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

42 Btk. 79., 81., 82. és 83. §§. 79- §• megdobálta, arra enged jogszerűen következtetni, hogy vádlott és a sértett fél egymáshoz nem közvetlen közelben állottak, és hogy vádlott a sértett féltől való .ütlegelés kozvetflen bekövetkezésétől — annak! elaggott voltára- való figyeleímmél is — Alaposan nem tarthatott. (1903. szept. 3. 7419. sz.) ! 107. C: A kir. törvényszék megállapította, hogy sértett vádlottat nyakon fogta és ide-oda ránczigálta ugyan, de csupán a végett, hogy őt hazamenetelre szoritsa, ami nem adott okot arra, hogy vádlott a bántalmazás folytatásától s annak súlyos következményeitől tarthatott volna; sértettnek ez a felíépíése plyan támadásnak, melynek elhárítására a sértett 'megsérelmezése szükséges volt volna, nem tekinthető. (1904. jun. 9. 5373. sz.) A közhivatalnoki minőség tekintetében való tévedés a büntető törvény nemtudásával egyértelmű. 81 • §• 108. C: Vádlott máv.-i hivatalnokoknak az a védekezése, mely szerint őkf a t erhükre 'megállapított cselekmény (Btk. 481. §.) elkövetésekor közhivatalnoki minőségük' tekintetében tévedésben voltak s hogy ennélfogva vádbeli cselekményük a Btk. 82. '§-ában meghatározott kizáró ok fenforgása 'miatt nem büntethető, azért nem volt figyelembe vehető, mert az a védekezés azt foglalja magában, hogy vádlottnak cselekményüknek a Btk. szerint büntetendő .voltát fel nem ismerték, már pedig a bünitetiő törvény nem tudása, Vagy téves felfogása a Btk, 81. §-a szerint a leszámítást nem zárja ki. (1904. decz. 21. 10455. sz.) A becsületében sértett egyén előéletének összetévesztése más egyén előéletével, nem ténybeli tévedés. 82. §. 109. Vádlott azzal védekezett, hogy becsületsértő közleménye megírásánál néhai L. Gy.-t összetévesztette L. A.-lal, ki 1875-ben gyilkosság miatt bünperben állott. C.: E védekezés alaptalan. Vádlott ugyanis nem', védekezik sem azzal, hogy a közzétett állításoknak' a becsületet érintői természetét nemi tudta, sem azaal, hogy azokat nem L. Gy.-re akarta érteni. így tehát nem forog fenn a tényben való tévedés esete, mert vádlott a tettnek tudataiban dselekedétt; pedig csak e faidat hiánya volna a szóban levő vétség tényálladékához tartozó ama ténykörülmény, melynek nemtudása a Btk. 82. §-ta értelmiében a beszámithatoságot kizárná. De nem forog fenn a felen esetben közömbös elvetés esete sem; mlert az a köBlemény tényleg ázt találta, akit találni kivánt: L. Gy.-tl (1903. november 4. 8933. sz.) 12 éven aluli gyermek fölhasználásával elkövetett lopás. 83. §. 110. C: Ez a tény, tekintettel arra, hogy G. G. koránál fogva szabad elhatározási képességgel ne'm bírt és így a cselekmény elköveté-