Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 79. §. 39 volna: a kir. itélő tábla tévesen alkalmazta a Btk. 76. §-ának ren- 79. §. delkezését és tévesen mondta ki azt, hogy a cselekmény vádlottnak be nem számitható. (1903. június 30. 6044.) Jogos védelem közvetlen és fenyegető támadás eílen. 98. Ó. M. rendőr abban a sürgős hivatalos kiküldetésben .volt, hogy a czeglédi kőműves-sztrájkkal szemben gyengének bizonyult rendőrség részére a czeglédi csendőrségtől segélyt kérjen, azonban ebben a hivatalos eljárásban ok nélkül útját állta régi haragosa, T. P., aki vele kötekedni kezdett, reá fenyegetőleg kezét emelte, sőt Ő. arcza felé tényleg kapkodott és ellöketése "daczára ismételten nekiment, mire a rendőr kardjához kapott, vádlott pedig a rendőrt egyik kezével torkon ragadta, a másik kezével a kardot a rendőrtől elvenni igyekezett, ennek folytán a rendőr kardjával a fejére és még egyet a karjára és vállára ütött, miáltal T. P. 20 napig tartott, 6- M. rendőr1 pedig ugyanakkor 8 napon belül meggyógyult sérelmet szenvedett. C: Ezek a tények Ő. M. vádlottal szemben a Btk. 79. §-a szerint a jogos védelem ismérveit megállapítják. Ehhez képest az alsófoku bíróságok! "jogilag1 tévedtek, midőn az 0. M.-t terhelő cselekmény elbírálásánál a beszámithatóságot kizáró okot fel nem ismerték. (1904. jul. 23. 5841. sz.) 99. Sértett a nála volt juhászbottal a vádlott felé csapott, a vádlott azonban megkapta a botot és támadója kezéből kicsavarta; mire sértett puszta kézzel támadt a vádlottnak, annak arczába kapott és ajkát meg is sérelmezte; ekkor a vádlott visszalökte a sértettet, az attól elvett bottal rögtön fejére ütött, a sértett elesett, s mikor felakart kelni, a vádlott még egyszer a fejére ütött, mire (a.z csakhamar meghalt. CL: Nyilvánvaló ebből, hogy a vádlott megtámadtatva, kénytelen volt védekezni, mert testi épségét, sőt életét közvetlen veszély fenyegette. És nyilvánvaló, hogy a vádlottat fenyegető veszély nem szűnt meg a támadó lefegyverzésével, mert az puszta kézzel támadt ekkor a vádlottra, azt meg is sérelmezte, a vádlott tehát nem várhatta <be tétlenül, hogy támadója őt még súlyosabban s esetleg ugyanazzal a bottal, melyet már egyszer elvett tőle a vádlott, bántalmazza, hanem azt önön biztonsága érdekében tehetetlenné kellett tennie. Eszerint az, hogy a vádlott a támadót, aki az élet kioltására alkalmas erzközzel támadta meg őt, s lefegyvereztetése után kezével arczába kapott, ellökte önmgától, és annak fejére ütött: jogos védekezést képezett. AJ sem állpitható meg, hogy vádlott túllépte a jogös védekezés határait az által, hogy a földről felkelni akáró támadójára még' egyet ütött; ugyanis az előzmények után ujabb támadástól tarthatott, nem mondható ki tehát, hogy eme második ütés a támadás veszélyének1 <iháritására már szükséges nem volt. (1904. decz. 20. 10.476. sz.) Jogos védelem a házjog megsértésével szemben. 100. Sértett háromszor is bement a vádlott lakására, s ott a vádlottat és családja tagjait sértegette. i