Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 384. §. 9. p. 219 találta, az igazságügyi orvosi tanácshoz való felterjesztés iránt tett 384- §• 9- P« indítványt tehát az érdemleges elintézés késleltetésére czélzónak tekintette, mihez képest az uj bizonyítás felvételét megtagadta; ez által pedig a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét, annál kevésbé érintette, mert nem más valaki volt vagy lehetett, hanem a védő részéről sem kifogásolt kérdések alapján egyedül az esküdtek voltak hivatva arra a tényre nézve határozni: vajon a vádlott ölte-e meg T. J.-nét a revolverből mellébe intézett lövés által? és vajon cselekményét a vádlott öntudatlan állapotban követte-e el, vagy elmetehetsége meg volt-e zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási ktépessége hiányzott-e? a védelem pedig a törvényben biztosított minden jogával élhetett abban az irányban, hogy az esküdtek a feltett kérdésekre mily feleletet adjanak. (1904. jul. 7. 6281.) 600. C: Visszautasittatott a semmiségi panasz, mert az elnök ama intézkedése ellen, melylyel a védő beszédét félbeszakítva, nem engedte meg) a niagánvádló előbbi büntetésének szóbahozatalát: a 300. §. értelmében perorvoslatnak nincs helye, — a 384. §. 9. pontja is csak a bíróság határozata vagy mulasztása miatt enged sem panaszt. (1904. márczius 9. 2230. sz.) 601. C: A T. azáltal, hogy a bejelentett uj bizonyíték felvételét, mint az ügy eldöntésére nézve lényegtelent a 393. §. 1. p. alapján megtagadta, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette; annyival kevésbé, mert az uj bizonyítás oly körülményekre kéretett, mely már ugy a kir. törvényszék, valamint a kir. Ítélőtábla Ítéletében is enyhítő körülményként méltattatott. (1901. 5808. szám.) 602. Elutasittatott továbbá a semm. panasz, mert: a felebbviteli tárgyaláson v. a bizonyítás kiegészítését nem arra a körülményre nézve kérte, hogy közvetlenül tettenkapatása előtt .csirkével házalván azok birtokából szétszaladtak s azokat fogdosta össze; hanem ettől eltérő lényegtelen más körülményre, jelesen arra, hogy szokott csirkékkel kereskedni; már pedig a lopás bűntettének megállapítása az előbbitől függ (901. okt. 11. 6025.); 603. G. György tanú attól az időponttól fogva, a melyben a vádlottól való félelmét leküzdve, teljes vallomás tételére magát elhatározta, ugy a vizsgálóLiró előtt, mint az esküdtbirósági tárgyalás folyamán az ügy lényegére nézve egyező és határozott vallomást tett, mely valótlannak éppen nem bizonyult és igy nem is volt törvényes ok arra, hogy a tanú megesketése mellőztessék, — másrészt pedig vádlott védőjének a bizonyítás kiegészitése, helyesebben ismétlése iránt tett indítványát az esküdtbíróság a vizsgálat folyamán már teljesített bírói szemle adataira utalva, mint feleslegest indokoltan utasította el; továbbá, mert V. Petru tanút illetően egyedül a vádlott állította, hogy az neki ellensége, mit a tanú valónak ei nem ismert és mert vallomása valótlannak nem bizonyulván, megesketésének mellőzésére törvényes ok szin-