Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 386. §. 131 okt. 20-án vagyis a váltó magához váltása napján szerezte meg vádlott ellenében 386. a követelési jogokat, a vádlottak között pedig az adásvétel 1899. évi ápr. 27-én. tehát oly időben létesült, amikor még sértettet vádlott ellenében kö­vetelési jog nem illette, vagyis amikor még sértett hitelezője sem volt vád­lottnak. A tsz. és T. fölmentő ítéletet hozott. C: Pótmagánvádló részéről felhozott az a körülmény, hogy a, feníorgó esetben a büntethetőség megállapításánál sértett részéről a váltókötelezettség elvállalásának időpontja vagyis 1899. febr. 24. volna irányadó, ellenkező ténymegállapítás hiányában a Btk. 386. §-ának az alkalmazhatóságát nem vonja maga tután, az alsóbiróságok tehát a bün­tető törvénynek megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazták tévesen. (1904. feb. 11. 1279.) 404. C: B. L. azáltal, hogy egyéni czégét társasczéggé alakította át, vagyonához tartozó értéktárgyakat el nem idegenitett s a hite­lező elői el nem vont, mert a betéti társaság akként alakult, hogy B. L. 2500 koronát érő üzleti árait fektette be, M. M. pedig ehhez 1500 koronával járult hozzá s ennek arányában a társaság üzleti jö­vedelméből az előbbit 60%, az utóbbit pedig 40% jutalék illette. A Kt. 143. §-a .szerint a betéti társaságra is alkalmazandó 95. §-a értelmében a társasági tagok vagyonát kielégítés végett igénybe nem yehetik ugyan, mivel a társasági vagyon nem képezi a tagok közös tulajdonát, azonban kielégítés alapjául szolgálhat mindaz, amit az egyes tagok kamatok, munkadíj vagy nyereségjutalék fejében kö­vetelhetnek, vagy ami nekik a társasági vagyonból a felszámoláskor jut. A törvény e rendelkezéséből kifolyóan tehát módjában állott a hitelezőnek, elsősorban B. L.-nak 60% nyereségjutalékára vagy másod­sorban a társaság feloszlása esetére járandó illetményére vezetni a végrehajtást s a K. T. 144. §-a szerint a betéti társaságra is érvé­nyes 101. §-hoz képest az ugyanott megállapított feltételek mellett a társaság felbontása iránt keresettel fellépni. (1904. márcz. 22. 2707.) A hitelezők csalárd kijátszása csődön kivül. 405* Vádlott fizetésképtelenségbe jutván, azon czélból, hogy hitelezőit meg­károsítsa, egész ingó vagyonára sógorának 2400 kor. erejéig végrehajtásiiag zálogjogot engedélyezett, minek következtében az összes ingóságok elárve­reztetvén az árverésen befolyt 852 kor. összeg kizárólag a vádlott sógora követelésének részben való törlesztésére fordíttatott s a többi hitelezők az aránylagos kielégítéstől elestek. C: Vádlottnak cselekménye — tekintettel a Btk. 414. §. 3. pontjának rendelkezésére és a megkárosított hitelezők követeléseinek 100 K-t messze meghaladó összegére — a Btk. 387. §-ában meghatáro­zott csalás bűntettének tényálladékát megállapítja. (1903. ápr. 29. 3813. szám.) 406. Vádlott tudva fizetésképtelenségét, .üzletét rövid 14 nap alatt ki­árusította s a befolyt összeggel egyes hitelezőit kielégítette. Ellene a csőd, 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom