Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 384. §. 129 399. F. J. vádlott akkor, a mikor a sértett féltől áruhitelt kért, azt álli- 384. §. totta, hogy a Sch.-féle üzletből történt kilépésekor 1500 frtot kapott, mely összeget üzletébe fektette be, ez alapon találta őt a sértett czég hitelképesnek és nyújtott neki hitelt, holott tényleg üzleti alaptőkéje nem volt. C: A tsz. oly tényeket nem állapított meg, melyekből felismerhető lenne, hogy vádlott az 1500 frt vagyon létezése iránti nyilatkozata tételénél ravasz fondorlatot használt s azzal .sértettet tévedésbe ejtette volna. A mennyiben tehát vádlottnak ez a puszta állítása valótlan is lenne; ez a valótlan állítás magában véve, fenforgó körülmények közt, ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtést és e szerint a Btk. 379. és 384. §-aiban meghatározott bűncselekmény egyik lényeges ismérvét magában nem foglalja. (1904. ápr. 19. 3611.) Hitelezési csalásnál az inditványi határidő kezdete. 400. Sértett, kinek R. ,0. hitelben vett árukért adósa volt, az 1901. szept. 7-én nem kapta meg az általa kivánt értelemben kiállított váltókat ás készpénzt E. 0. vádlottól, hanem a vádlott a feltételtől eltérő váltókat készpénzfizetés Viélkül küldött hitelezőjének, azaz a sértettnek. Ebből a tényből a büntető törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy a jelzett 1901. szeptember 7-én Sch. K. sértett még nem tudta meg azt is, miként a vádlott ellen fennálló s már korábban esedékessé vált .követelése fedezet nélkül maradt s hogy sérelmére büntetendő cselekmény követtetett el s erről csak akkor szerzett tudomást, amikor követelésének megfelelő fedezetnélkülisége nyilvánvalóvá lett, vagyis midőn az 1901. november 2-án a vádlott ellen végrehajtást foganatosíttatott s a végrehajtás alkalmával csak felül foglalást volt képes kieszközölni és mert sértett az 1902. jan. 22-én a vádlottal feljelentette: magáninditványát kellő időben és nem elkésetten tette meg. C.: E jogi következtetések ;téVesek. Mert az említett valónak elfogadott tényből nyilvánvaló, hogy á vádlottnak az volt a hitelhosszabbitásrta irányult 'utolsó cselekménye, amelylylel a kívánttól eltérően kiállított váltókat készpénzfizetés nélkül 1901. szept. 7->3in a sértett fél kezeihez juttatta, minélfogva a Btk. 384. §^ában meghatározott s a 390. §-a szerint a hitelező indítványára üldözhető csalás vétsége miatt a bűnvádi eljárás csak abban az esetben volt volna a Vádlott ellen megindítható, ha a sértett annak megindítása iránt a Btk. 112. §-ában megszabott idő, azaz: 1901. évi szept. 7-ikétől számított 3 hó alatt, tehát az 11901. évi decz. 7-ig indítványát előterjesztette volna. A sértett követelésének behajtása czéljábíl fcginutositott végrehajtásnak sikertelensége a bűnvádi eljárás megindításához szükséges indítvány előterjesztésére meghatározott időnek kezdetéül azért nem szolgálhat, mert ez nem a vádlott cselekménye és mert a vádlott a Btk. 384.. §-ában meghatározott csalás vétsége miatt vádoltatván, eme vétségnek alkotó elemét a károsítás nem képezi, az indítvány előterjesztésének idejére, tehát a károsodásról tudomásszerzés befolyással nincsen. (1904. decz. 9. 9152.) Grill-féle Döntvénytár: XI. k". 9