Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

84 Magánjog. valódi értékükön felül állapíttatott volna meg, azt az értékcsökkenést, melyet a hagyatékhoz tartozó dolgok évek múlva az ö birtokukban szenvedtek, a hagyományosok terhére fel nem számithatják, igy sem az, hogy az ingatlanok 48,360 frt 55 krral csekélyebb összegért adattak el, mint a mennyire azok értéke az örökösök által elfogadott leltárban megállapítva volt, sem az ingó vagyonnál mutatkozó állítólagos hiány figyelembe nem jöhet. (Curia 1904 február IQ. 6453/903. sz. a.) 230. A hagyaték átadásának akadályául nem szolgálhat az a körülmény, hogy az illető hagyományokra végrehajtási letiltás eszközöltetett, mert a végrehajtási letiltás csakis arra szolgálhat indokul, hogy az örökös a letiltott hagyományi összegeket az 1881: LX. t.-cz. 82. §-ának rendelkezéséhez képest a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz letegye. (Curia 1904 október 7-én 77' íj A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről. 231. Az 1876: XVI. t.-cz. nem szabja meg, hogy a végrendelkezőnek mily szavakkal kell kijelentenie, hogy az idegen kézzel irt végrendelet az ő végintézkedése, s az „igy jól van fölvéve" kifejezés erre elegendő. (Curia 1904 október 18. 4881/903. sz. a.) 232. Ha a végrendelkező az okirat nyelvét nem érti, a tanuk közül legalább kettőnek az okirat nyelvét ismerniök kell s szükséges, hogy a végrendelet tartalmát az irni-olvasni tudó tanuk egyike a végrendelkező s a többi tanú által értett nyelven megértelmezze. Azonban a végrendelet alaki érvényességének nem föltétele, hogy a magyarázás a végrendelet záradékában igazoltassék; hanem elegendő, ha ezen kellékek fenforgása az előttemező tanuk vallomásával bizonyítva van. (Curia 1904 október 18-án 4881/903.) 233. Az 1876. évi XVI. t.c-z. 9. és 10. §-ainak korlátozó rendelkezései csak az ugyanott meghatározott rokonsági és sógorsági összeköttetésben állókra vonatkoznak, ellenben a végrendeletileg kedvezményezettel képviseleti vagy szolgálati viszonyban levőkre ki nem terjednek. A kir. törvényszék: A végrendeletet az sem érvényteleníti, hogy B—n község, mint egyik örökösnek elöljárósági tagjai mint végrendeleti tanuk előtt történt a végrendelkezés, mert ők saját személvükben érdekelteknek nem tekinthetők, de az idézett törvény sem zárja ki tanukénti alkalmazhatóságukat. (9. §.) Ily körülmények közt a végrendelet érvényes, ezen végrendelettel szemben felpereseknek mint oldalági örökösöknek öröklési joguk nem lévén : felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A kir. Curia: ítélet indokaiból s azért hagyatik helyben,