Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Öröklési jog. Özvegyi jog'. örökhagyó férj hitelezői kielégítésére alap egészben vagy részben nem marad, tűrni köteles azt, hogy az ekként tulajdonába jutott vagyon egészben vagy részben az illető hitelezők kielégítésére fordittassék. (Curia 1904 augusztus 31. G. 95/1904. sz. a.) 210. Magában véve az a körülmény, hogy a házastársak a fér] elhalálozása időpontjában együtt nem éltek, az özvegyen maradt felperest a törvény által biztositott özvegyi jogától meg nem fosztja, az özvegy arra, hogy a lakást és eltartást az örökhagyó örököseitől természetben és közös háztartásban vegye igénybe, nem kötelezhető. Tábla: Nem vitás, hogy a felperes az örökhagyónak haláláig annak törvényes neje volt, hogy tehát közöttük a házasságkötéssel létesült az az életközösség fennállott, a melynél fogva őt törvényeink szerint megilleti az a jog, hogy addig, mig özvegysége tart, férje javait haszonélvezhesse, illetve azok jövedelméből eltartást nyerjen, a minélfogva, minthogy magában véve az a körülmény, hogy a házastársak a férj elhalálozása időpontjában együtt nem éltek, az özvegyen maradt felperest a törvény által biztositott özvegyi jogától meg nem fosztja; és minthogy ennélfogva az özvegyi jog megtagadására ok fenn nem forog, az özvegyi joga a hagyátékot terhelőleg megállapítandó volt. Tekintve azonban, hogy az özvegyi jog a férj egész hagyatékára esak abban az esetben terjed ki, ha a férj után szármáz.) törvényes örökös nem marad, mivel az I. T. Sz. 16. §-a szerint az özvegyi jog megszorítását a leszármazó egyenes örökös követelheti, de tekintve különösen, hogy az 1840. évi VIII. t.-ez. 18. £-a szerint a volt jobbágyoknál, ha az örökhagyó után előbbi házasságból származó gyermekek maradtak, az özvegyet özvegyi tartás fejében esak egy gvermekrésznek haszonélvezete illeti meg oly módon, hogy ezen egy gyermekrész a hagyatékból tartására kiszakittatván, annak egyedül évenkénti jövedelmét húzhassa, a felperesnek özvegyi tartását az ítélet rendelkező részében megállapított öszszegben meg kellett ítélni és a felperest az ezt meghaladó összegre támasztott igényével el kellett utasítani, mert az özvegy arra, hogy a lakást és eltartást az örökhagyó örököseitől természetben és közös háztartásban vegye igénybe, nem kötelezhető, az a körülmén}' pedig, hogy az ingatlanok egy részének haszonélvezetét csak közös gazdálkodás mellett gyakorolhatja, a felek közt folytonos súrlódásra és yiszálykodásra szolgáltatna okot, és mert különben is az özvegyi járadékoknak készpénzben való megállapítását a felperes és az alperesek közös megegyezéssel kérték, mert továbbá a felperes maga az egész hagyatéki vagyon évi jövedelmét 80 koronára értékesítvén, az elvont haszon fejében ezt az összeget követelvén, a keresetbe vett ezen jövedelmek fele volt részére a fentebbiek szerint megállapítható, mivel a foganatosított szakértői becsű által megállapittatott, hogy ez az összeg az egész hagyatékának 105 koronára becsült évi jövedelméből fedezetet nyer. Az alperesek az évi háztartásdij utólagos fizetését ajánlván, a felperes ezt az ajánlatot hallgatólag elfogadta, de az 1840. évi VIII. t.-cz. 18. §. szerint is az összeget az ingatlan hagyaték jövedelme illetvén meg, ezen jövedelem a gazda-