Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

58 Magánjog. nem kéri, az 1894: XXXI. t.-cz. 100. §. szerint a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem kérheti Ennek a bontási kérelem előterjesztésére engedett határidőnek folyása a 83. §. értelmében csupán akkor szünetel, ha a házastárs a kérelem előterjesztésében erőhatalom vagy cselekvőképtelenség által van gátolva. A törvény tehát a kérelem előterjesztésére záros határidőt állapit meg, mety egyfelől hivatalból veendő figyelembe, másfelől az az alóli kivétel, vagyis a szünetelés feltételei szigorúan birálandók meg. Ezekből a törvényes rendelkezésekből folyik, hogy az ellenfél oly beleegyezése, mely által a záros határidő meghosszabbíttatnék, jogi hatálylyal nem bir, s a határidő folyásának szünetelése nem állapitható meg vétlen mulasztás vagy az ügyvéd hibája alapján és nem foglalhat e tekintetben helyet a törvénykezési rendtartásban engedett igazolás sem, hanem csupán a kérelem előterjesztését gátló erőhatalom vagy cselekvőképtelenségnek az eljárás rendén bebizonyított esete vehető figyelembe. Minthogy pedig ebben a perben nem az utóbbi eset forog fen, mert az ügyvédi irodában elkövetett hiba nem állapítja meg az erőhatalom vagy cselekvőképtelenséget, mely által felperes a kérelemnek a záros határidőben való beadásában gátolva lett volna, annálfogva a felbontás iránt a törvényben megszabott határidő letelte után beadott kérelem tekintetbe nem vétethetett és felperes a törvény 100. §-a értelmében a perben felhozott bontó ok alapján, a bontást többé nem kérheti, miért is az alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. A perköltség, tekintettel a fentartott házassági viszonyból folyó érdekközösségre, a peres felek között kölcsönösen megszüntettetett. (Curia 1903. szeptember 20. 4305. sz. a.) 164. Az elsöbiróság ítélete után a magyar állampolgárok közé felvett házasfelekkel szemben a magyar bíróság a házasság felbontása iránti perben eljárni hivatva van. (Curia 1904 november 15. 4416.) 114. §. 165. Helyesen állapították meg az alsóbiróságok az eljárt kir. törvényszéknek illetékességét, mert az 1894: XXXI. t.-cz. 114. §-a szerint, magyar állampolgár házassági perében csak a magyar bíróság ítélete hatályos, felperes pedig a m. kir. belügyminisztérium által 1902 augusztus 2-án 83329. sz. a. kiadott honosítási okirat alapján, a magyar állampolgári esküt 1902 augusztus 16-án letette és a jelen per elbírálására a m. kir. igazságügyminiszter 1903 április 15-én 12T98. sz. a. kiadott rendeletével, az első fokon eljárt kir. törvényszéket kiküldte. Az 1894: XXXE t.-cz. 77. §-ának megfelelő, tehát szabaiyszerü volt a kir. törvényszéknek 1903 május 12-én 16500. sz. a. kiadott határozata, melylyel alperes az életközösségnek 60 nap alatt leendő visszaállítására köteleztetett, mert a