Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

33° Váltóéi járás. arról a váltó másolatán nyugta adassék. (Curia 1904 június t. 1053/1903. sz. a.) 862. Ha váltóperben a felek a jegyzőkönyvi tárgyalás első napján az ügy érdemében nem tárgyalnak, az uj kifogások az elhalasztott második avagy harmadik tárgyalási határnapon is felhozhatók és érvényesíthetők. Felperes a módosított kifogásokat figyelmen kivül hagyni kérte, mert azokat alperes nem a tárgyalás első napján terjesztette elő. Ezt az érvelést azonban a kir. bíróság alaptalannak találta, mert a felek a kifogások tárgyalására kitűzött határnapon az 1903. május 12-én május hó 20-ára, ezen a napon pedig május 23-ára halasztották közös megegyezéssel a tárgyalást s igy a tárgyalás első napjának május 23-ika lévén tekintendő, alperes jogosítva volt a váltóeljárás 21. §-a alapján e napon a kifogásait módosítani. (Curia 1904. ápr. 7. I555/903-) 863. A kifogások folytán felmerült költségek megszüntettettek, mert a kifogásolóval szemben a sommás végzés tévesen volt kiadva, s ez a tévedés a sommás végzés kiadmányába a biróság hibájából, kezelési tévedésből csúszott be, s mert mindegyik peres fél a tévedés következtében jóhiszemüleg állott perben; egyik felet sem lehet tehát kötelezni, hogy ellenfelének, a nem általa okozott, s a kifogás folytán felmerült költséget megfizesse. (Curia 1904 deczember 7. 257/904. sz. a.) 34- §• 864. Tagadó ügygondnok mint a kibocsátó hagyatékának képviselője állván perben, ebben a minőségben a nem általa képviselt más váltókötelezett aláirása valódiságának kétségbevonására jogosultsággal nem bir. ( Curia 1904 deczember 15-én 1075/1904..) 43- §• 865. A semmiségi pernek a váltóeljárási rendelet 43. §-ában megállapított elévülési határideje az ítélet s az ezzel egy tekintet alá eső sommás végzés jogerőre emelkedésének, nem pedig a gondnokság megszüntetésének napjával veszi kezdetét. (Curia 1905. május <). 1371/1904.) 866. A marasztalt váltókötelezett által indított semmiségi perben a váltóbirtokos nem kérheti, hogy a váltókötelezett gondnoka saját személyében marasztaltassék, mert ez a kérdés a semmiségi per keretébe nem tartozik. (M. kir. Curia 366/904.)