Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
ítélt dolog. 307 807. Az ugyanazon per tárgya iránt hozott előző Ítéletben megállapított tényállás a későbbi perben itélt dolgot nem képez, jelesül nem akkor, ha az ujabb perben az egyik peres fél más személy. K úria 1905 márczius 30. G. 641/1904.) 808. Az itélet indokaiban kifejezésre jutó, habár a rendelkező részben nem emiitett birói döntés szintén jogerőre emelkedhetik, az ekképpen elbírált vitás kérdés itélt dologgá válik és ennélfogva uj kereset tárgyává nem tehető, hanem csakis perújítás utján érvényesíthető. A k i r. törvényszék: A beszerzett 4428/1890. p. számú periratokból megállapítható, hogy jelenlegi alperesek a mostani felperes ellen az ettől megvett ingatlanok tulajdonjoga iránt pert tévén folyamatba, tulajdonjoguk itéletileg feltétlenül meg is állapíttatott, mivel annak rendjén bizonyítást nyert az a körülmény, hogy alperesek a keresetben vett ingatlanokat felperestől tényleg megvették s azoknak vételárát is részben az ingatlanokon lévő teher átvállalásával, részben más ingatlanoknak felperes nevére való átengedésével kiegyenlítették. E szerint tehát az előző perben a kereset alapját a peres felek között létrejött adásvevési ügylet képezvén, ahhoz, hogy az ottani felperesek tulajdonjoga feltétlenül megítéltessék, abból az általános jogszabályból kifolyóan, hogy a szerződés teljesítését csak a fél követelheti, aki a szerződési kötelezettségnek maga is megfelelt, a szerződés létrejöttének megállapítása is kétségtelenül szükséges volt, hogy a tulajdonjog megítélése iránt fellépett felperesek a szerződésből folyó ama kötelezettségüknek, hogy a vételárt kifizessék, szintén eleget tettek, mivel ellenesetben a tulajdonjog felperesek részére csakis a vételárnak alperes által való megtérítése ellenében lett volna megítélhető. A felperesek tulajdonjogát feltétlenül megállapító itélet tehát, habár az itélet rendelkező része e tekintetben határozott kijelentést nem is tartalmaz, az a körülmény is jogerős elbírálást nyert, hogy felperesek a vételárt alperesnek megfizették s ennélfogva alperesnek az ingatlanok vételárára vonatkozó követelési joga is itélt dolgot képez. Minthogy pedig általános jogszabály, hogy valamely jogerős Ítélettel elbírált jognak ujabb érvényesítése csakis perújítás utján eszközölhető, kétségtelen, hogy jelenlegi felperes az előbbi perben megállapított jogügylet alapján alpereseknek eladott ingatlanok vételárát a felhozottakra való tekintettel a perújítás mellőzésével uj kereset tárgyává nem teheti, miértis a kir. törvényszék felperesnek az előbbi perben már jogerős elbírálást nyert vételárra irányzott keresetét az alperes által emelt itélt dolog kifogása folytán elutasitandónak találta. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete hagyatik indokaiból helyben, stb. (Curia 1904 május 26. 5237/1903. sz.) 20*
