Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
302 Polgári perrendtartás. tok közé csúsztatva, a nélkül íratta alá, hogy annak tartalmát ismerték volna; hogy pedig az ekként létrejött bizonyítvány a felperes megtévesztésére alkalmas nem volt s felperes pénzintézet a szükséges óvatosság és gondosság mellett a kötelezvényen kezesi minőségben szereplő egyének névaláírásának valódiságáról könnyen meggyőződhetett volna, ezt a másodbiróság ítéletének megfelelő indokolásában helyesen kifejtette. (Curia 1904 január 10. 7646/1902.) Közös okirat. 188. §. 786. Elutasittatott alperes alkeresete, mert az annak tárgyát képező okiratokra alperes viszonválaszban hivatkozott és felhívta felperest azok becsatolására. Alperesnek tehát már ezen periratánál kellett volna ezen közös okiratok előterjesztését alkeresettel kérni. (Budapesti kir. tábla 1904 szeptember 20. 2549/1904. sz. a.) 787. Felperes közegei által alperes részére kiállított és alperes által felperesnek visszaadott munkásigazolványok közös okiratoknak tekintendők, mert a felek kölcsönös jogviszonyainak tanúsítására hivatvák; az azok felmutatására irányuló alkeresetnek tehát helye van. (Budapesti tábla 1904 szeptember 20. 2549.) 788. A könyvkivonatok, a kereseti kimutatások, számlák alperes egyoldalúan kiállított okiratai, amelyek az alperes által felszámított követelést tartalmazzák, és mint ilyenek nincsenek mindkét fél érdekében kiállítva, sem pedig nem alkalmasak a felek külcsönös jogviszonyainak tanúsítására. Az a körülmény pedig, hogy felperes az alperes által kiállított könyvkivonatokat és számlákat átvette, valósága esetén sem teszi a különben nem közös okiratokat közösekké. (Budapesti tábla 1904 szeptember 20. 2549.) Szakértők. 212. §. 789. A szakértő oly kérdésnél, mely különös szakértelmet igényel, csak segéde a bírónak; a véleménye csak tájékoztatásul szolgál. (Curia 1904 június 10. G. 78.) Eskü. 231. §• 790. Ha a felperes a döntő ténykörülmények tekintetében az alperest kellő helyen főesküvel megkínálta s ugyanezen körülményre a végiratban tanubizonyitást is ajánlott, ugy tekintve, hogy a perrendtartás 231. §-a értelmében abban az esetben, ha az eskükinálás mellett tanubizonyitás is ajánltatik, első sorban a bizonyításnak ez a módja rendelendő el, a tanúkihallgatás elrendelésének nem