Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

27. §. i. pont. 255 zálogjoggal biztosított követelések és járulékaik az eladott ingók értékét teljesen kimeritik; az a feltevése pedig, hogy nem volt kizárva, hogy árverésen több folyik be, mint a becsérték, nem hogy bizonyítékot, de még csak határozott állítást nem képez arra nézve, hogy az A. a. szerződésben kitett becsérték kisebb a valóságos értéknél; minthogy a tömeggondnok a végrehajtási zálogjognak a csődhitelezők irányában álló hatályát meg nem támadta; minthogy ennélfogva az A. a. szerződés hatálytalanítása esetén a végrehajtások folytathatók, ezek pedig az eladott ingók értékét teljesen kimeritik; minthogy végül a dolog ily állásában az A. a. szerződés a csődhitelezők kárára nem szolgál, a csődhitelezők megkárosítására alapított keresetnek helyt adni nem lehetett. (M. kir. Curia 7680/1904. p. sz. — 1904. október 27.) 670. A csődtörvény 27. §-ának 1. pontjára alapított megtámadásnak alapfeltétele, hogy maga az ügylet megkötésének ténye legyen károsító. Maga az ügylet azáltal sem lesz megkárosítóvá, ha az eladó a kapott ellenértéket nem szolgáltatta a csődtömegbe. Nem tekinthető megkárosítónak azon ügylet, a melynél az áruk a beszerzési ár feléért adattak el, midőn az eladási ár és a forgalmi érték közt nincs feltűnő aránytalanság, mert nem az a döntő, hogy az eladott áruk beszerzési ára annak idején mennyire rúgott, hanem az a döntő, hogy az áruknak az eladás idejében mennyi volt a rendes kereskedelmi értéke, mert az áru (bútor) forgalmi értéke az üzletviszonyok alakulása szerint, a kereslet és kínálat törvényeihez mérten, továbbá a divat változására, a raktározás tartama alatt beállható megromlása való tekintettel lényeges változásnak lehet kitéve. A kir. tábla: A csődtörvény 27. §-ának 1. pontja alapján, melyre a kereset alapítva van, közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után kötött azok az ügyletei támadhatók meg azon az alapon, hogy a másik fél az ügylet kötése alkalmával a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudott, melyeknek már megkötése magában véve a csődhitelezők megkárosításával járt; a mennyiben pedig ez a körülmény meg nem állapitható, közadósnak jogügylete, föltéve, hogy az a csődtörvény 28. §-ának szabályai alá nem vonható, a mely esetről a fenforgó esetben nyilván szó sincs, tekintettel a csődtörvény 29. §-ában foglaltakra, csak annyiban támadható meg, a menynyiben bizonyittatik, hogy a másik fél az ügylet megkötésekor tudta, hogy közadóst annak megkötésénél a hitelezőket megkárosító szándék vezette. Ezeket előrebocsátva, felperes keresete, mely arra irányul, hogy a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanittassék az a vételi ügylet, mely szerint egyrészt alperesek meg- és átvétették, másrészt közadós B. D. eladta az A. alatti kötlevél értelmében a B. alatti áruleltárban felsorolt üzleti áruit a megállapított 6784 frt 37 kr. vételárban, sikerre csak ugy vezethetett volna, ha felperes bizonyítja vagy azt, hogy a vételárul kikötött ellenérték az el- és átadott áruk-