Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Családjog. A szülő és a törvényes gyermek közötti jogviszony. 15 peresnek a feleségét és gyermekeit huzamos ideig tartotta, visszakövetelni nem jogosult. (Curia 1904 decz. 7. 1585/903.) A szülő és a törvényes gyermek közötti jogviszony. A gyermek személyére vonatkozó szülői j g. Az atya képviseleti joga, haszonélvezete. Az atya vagyonkezelői tiszte. Az atya, az anya jogállása. A gyámhatóság felügyelete. (Tervezet 270—342. §.) 32. Nincs olyan jogszabály, a mely a szülő és gyermek között tiltaná és hatálytalannak minősitené azt a megállapodást, hogy az anya újból való házassága esetén köteles lesz az ingatlanból való julatékáról lemondani kiskorú gyermekei javára, s a kir. Curia 74. sz. döntvényére való hivatkozással a kérdéses korlátozás törlése el nem rendelhető. A kir. tábla: Kérelmezőt tulajdonjogi korlátozás feljegyzésének törlése iránti kérelmével elutasítja, mert az a korlátolás, hogy Dr. K. A.-né újbóli férjhezmenetele esetére köteles lesz az ingatlanból való jutalékáról kiskorú gyermekei javára lemondani, kik anyjuk férjhezmenetele esetén fel lesznek jogosítva az emiitett birtokjutalék tulajdonjogát ajándékozás jogezimén Dr. K. A.-né életfogytiglani haszonélvezeti jogának egyidejű bekeblezése mellett a maguk javára bekebleztetni, nem azonos az egyszerű elidegenítési és terhelési tilalommal, a miért is a kir. Curia 74. sz. döntvényében emiitett jogszabályok eme korlátolásra nem alkalmazhatók; mert továbbá nincs oly tiltó jogszabály, mely a fenti korlátozásban foglalt szerződési rendelkezést a szülő és gyermek között tiltaná és azt hatálytalannak minősítené, s ig)r az azzal terhelt fél egyoldalú kérelmére s a kir. Curia 74. sz. döntvényére való hivatkozással a kérdéses korlátozás törlése el nem rendelhető. A m. k i r. Curia: A kir. tábla végzése indokai alapján helybenhagyatik. (1904 márczius 8. 296/904. sz. a.) 33. Abból a jogszabályból folyóan, hogy az atya törvényes gyermekének javait számadás kötelezettsége nélkül kezeli, jogszerűen csak az következik, hogy a jövedelem fölöslegét az atya megtarthatja vagy saját czéljaira fordithatja, azonban fölöslegnek csak az tekinthető, a mi a kiskorú tartásán és neveltetésén felül és a gazdaságnak leltárszerü állapotban való fentartása után fenmarad; mihez képest a leltári tárgyaknak az időnként szükségesnek mutatkozó kicserélése vagy felujitása czéljából beszerzett uj anyag nem a beszerzést tényleg eszközlő atya, hanem a fiu részére szerzettnek tekintendő, az atya saját vagyonának pedig csak akkar, ha az ingatlan felszereléseként jelentkező tárgyakat az atya saját külön vagyonából vagy a jövedelem fölöslegéből a maga részére vásárolta. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1904 május 18. G. 772/1903. sz. a.)