Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

246 Váltótörvény A tábla: De nem volt figyelembe vehető alperesnek az óvás szabálytalanságára alapított kifogása sem, mert a kereseti váltó tar­talma szerint telepítve és azon felperes van megnevezve, ennélfogva a kereseti váltó fizetés végett a felperesnél a váltón megjelölt telep­helyen volt bemutatandó. Minthogy pedig a felvett óvás tartalma szerint a váltónak fize­tés végetti bemutatása X. telepesnek a váltón kitüntetett telephe­lyen, Budapesten, Ó-utcza 12. szám alatt megkiséreltetett és ez a körülmény a felvett óvásban megállapittatott, az óvás felvétele sza­bályszerűen történt és igy az óvás szabálytalansága okából felperes keresetével ezzel az alperessel szemben elutasítható nem volt, ha­nem ennek az alperesnek az a további kifogása volt elbírálandó, hogy a kereseti váltón látható kibocsátói névírás nem tőle ered és igy hamis. A m. k i r. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva annál is inkább helybenhagyatik, mert maga az a tény, hogy a váltót a telepes adta át óvatolás végett a kír .közjegyzőnek és hog}' a tele­pes időközben más helyre költözött, mit sem változtatott az óvatoló személynek a v. t. 4.3. §-án alapuló ama kötelezettségén, hogy a vál­tót a telep helyén mutassa be. (M. kír. Curia 1689/1903. — 1904. ok­tóber 4.) Hiányos aláírások. 104., 105. §§. 658. A harmadik kezében levő tollnak megfogása azon esetek­ben szokásos, midőn az illető fél kézjegyével lát el valamely okira­tot s az irást teljesítő egyén mint puszta néviró szerepel. Azon tény­ből tehát, hogy alperes a más kezében volt tollat az aláíráskor meg­fogta, még nem lehet azt bizonyítottnak venni, hogy alperes a név­irót meghatalmazta arra, hogy nevét megbízásból a váltóra irja. (Curia 1904 márczius 30. 1086/903. sz. a.) 659. Ha az alperes által megújított perben a felperes beismeri, hogy az alperes nem sajátkezüleg irta alá a váltót, hanem azt más által megbízás utján irattá alá, akkor ezt az ujabbi állítását a felpe­res köteles bizonyítani és az e részben megnevezett tanúinak kihall­gatása csak abban az esetben rendelendő el, ha megnevezi egyút­tal azt a személyt is, a ki megbízásból irta alá a váltót. (M. kir. Curia 571/1904. — 1904 szeptember 22.) 660. Nem tekinthető kézjegynek, hanem a váltói kötelezettség vállalására való megbízásnak tekintendő az, hogy a kötelezett reá tette ugyan a kezét a tollra, de felkérte a megbízottat, hogy irja alá nevét a váltóra. (M. kir. Curia 803/1904. — 1904 október 27.) 661. A váltón ironnal előirt és a kötelezett által tintával átirt

Next

/
Oldalképek
Tartalom