Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Munkaadó felelőssége. Ipari balesetek. 217 582. A betegsegélyző pénztárból kapott táppénz a munkásnak az őt ért balesetből kifolyóan járó kártéritési összegbe be nem számitható, mert ezt a felperes az 1891. évi XIV. t.-cz. alapján kötelezően alakult és a táppénz fizetésére a törvénynél fogva kötelezett betegsegélyző pénztártól kapta, a fizetés tehát az alperes javára nem szolgálhat. (Curia 1904 nov. 27. 5228/903.) 583. A munkaadó munkásának a balesetből kifolyólag kötelezett évjáradékot biztosítani köteles. De megváltoztatni kellett az alsóbiróságok Ítéleteit a biztosítékadás tekintetében is, mert a 2. r. alperes fizetési kötelezettsége időtartamának bizonytalanságánál és annálfogva, hogy 2. r. alperes vagyoni viszonyai változhatnak, felperes jogosan követelheti, hogy őt feltétlenül megillető évjáradék fizetésére nézve a marasztalt alperes biztosítékot szolgáltasson. Minthogy azonban e részben megóvandó a marasztalt alperes érdeke is, és a perben az erre vonatkozó adatok, jelesül az sincsen kiderítve, hogy a 2. r. alperes nyujthat-e megfelelő jelzálogi biztosítékot? s ez adatok kiderítése nélkül a biztosítékadás kérdésében határozni nem lehet: az elsőbiróságot további eljárásra kellett utasítani. (Curia 1904 jan. 29. 6439/903.) 584. A munkaadó vagyonilag felelős azért a kárért, amelyet alkalmazottja a rábízott teendők teljesítésében gondatlansága vagy mulasztása által vétkesen okozott. — Biztosíték adásának az 1874: XVIII. t.-cz 4. §-ának joghasonlatosságánál fogva ipari üzemben bekövetkezett balesetnél is helye van. A munkaadó a megítélt járadék biztosítására köteleztetett, mert mint vállalkozó foglalkozásánál fogva ki van téve az anyagi veszteségek esélyeinek, a felperes biztosíték adása nélkül oly helyzetbe juthat, hogy megítélt követelésére fedezetet nem talák A k i r. tábla: Helyesen állapíttatott meg alperes kártéritési kötelezettsége, mert a büntető eljárás során hozott Ítéletek megállapításai szerint B. P. halálát alperes bányafelügyelőjének F.-nek gondatlansága és mulasztása okozta, alperes pedig, mint munkaadó vagyonilag felelős azért a kárért, amelyet alkalmazottja a reábízott teendők teljesítésében gondatlansága vagy mulasztása által vétkesen okozott; s mert ezzel szemben alperes arra, hogy felperes igénye csak a bányafelügyelővel szemben állhat fen, mert a kártéritési igény a büntetőbíróság által csak az elitélt bányafelügyelővel szemben állapíttatott meg, sikerrel nem hivatkozhatik, mert a büntetőbíróság ítélete alperesnek az általános jogelvekből folyó kötelezettségét egyáltalán nem érinti s nem érintheti. A kártéritési összeg megállapításánál a kir. tábla is elfogadja az elsőbiróság azon kiindulási pontját, hogy az elhaltnak, mint bányamunkásnak évi 400 K keresménye volt, ezenkívül az elhalt még keresett annyit, amennyire saját személyére szüksége volt. Ezen megállapításnak azonban nincs ténybeli alapja, s ennek hiányában az alperes beismerése alapján csak az állapitható meg, hogy az elhalt