Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

4 Magánjog. képességgel bir, az más állam törvényei szerint is cselekvőképes, ellenkezően az, aki saját hazájában cselekvőképtelen, külföldön is az marad és pedig már abból az okból is, nehogy a cselekvőképessé­gében korlátolt külföldre való utazással hazájának törvényeit ki­játszhassa. A jelzett szabály alól kivételnek csak akkor van helye, ha a külföldi törvény másképp rendelkezik. Az a körülmény, hogy a kér­désben levő engedményezés nem a gondnokság alatt levő hazájá­ban, hanem Budapesten történt és hogy felperes a vele szerződésre lépett külföldinek külföldön való gondnokság alá helyezéséről eset­leg tudomással nem birt, döntő sulylyal nem bir, mert a felhozottak szerint nem a jogügylet létrejöttének helye az irányadó s mert a belföldi is, ha külföldivel jogügyletre lép, ennek személyes viszo­nyai iránt saját érdekében tudakozódni, óvatossággal eljárni tar­tozik. Kétségen kivül áll, hogy gróf P. H. Ö. az osztrák polgári törvénykönyv 273. és 865. §-ai értelmében, mint tékozlás miatt gondnokság alatt álló személv vagyona felett szabadon nem ren­delkezhetik, terhes jogügyleteket nem köthet, ugy kétségtelen az is, hogy e tekintetben Ausztria és Magyaraország közt viszonosság áll fenn. A fent kifejtett elvek hazai törvényeinkben is több helyen kifejezésre jutnak, jelesül az 1894: XXXI. tcz. 108. §-a kifejezetten kimondja, hogy a házasság érvényességét a kor és cselekvőképes­ség tekintetében mindegyik házastársra nézve kizárólag hazájának törvénye szerint kell megítélni, az 1877: XX. tezikk pedig 62.. §-ában a külföldön felállított gyámságot joghatályosnak elismeri, a felülvizsgálati kérvényben idézett 33. §. pedig általában a kül­földi gondnokságról sem nem intézkedik, sem nem rendelkezik az iránt, hogy a Alagyarországon elrendelt gondnokság alá helyezés, hogy külföldön is érvényes legyen, külföldön is közzététessék. A váltótörvény 95. §-ának rendelkezése pedig a jelen esetre azért nem alkalmazható, mert a váltótörvénynek különleges ren­delkezései a magánjog általános szabályaira nem birnak kiterjedő hatálylyal és pedig a cselekvőképességre nézve már azért sem, mert az idézett §-ban érvényesülő szigorúbb felfogást éppen a nemzetközi jogbiztonság és az indokolja, hogy a váltókötelezettek jogügyleteikben egymással rendszerint közvetlen személyes érint­kezésbe nem lépnek. (1904 decz. 10-én. G. 398/903.)* Alapítvány. (Tervezet 66 - 84. §.) 3. A „tót tanuló ijfuság" részére tett végrendeleti hagyomány csak is a nevezett ifjúság számára szánt alapítványnak tekintendő, *) A váltóképesség tekintetében ellenkező határozatot lásd II. köt t 11. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom